Megpróbálok ismét rendes blogíró lenni és tényleg rendszeresen beszámolni arról mi történik velünk, de ez nem megy könnyen.
Rájöttem, hogy az életem minden világok legtökéletesebbjében zajlik. Gy. itthon ebédelt ma és utána kicsit irigykedő arccal visszament dolgozni. Milyen csend van, milyen rend van! És tényleg a hétköznapok nekem is olyanok, mint a Karácsony. Mindenki elindul a gyárba és ketten maradunk. Még ha nyűgös napja van Jankának, akkor is hihetetlen a nyugalom, ahhoz képest, hogy három fiú megérkezik 4 óra fele. Pedig az én fiaim igazán nem rossz gyerekek, csak borzasztó hangosak és mindent egyszerre és azonnal akarnak.
Lehet, hogy ha elsőre lányom születik, akkor természetesnek fogom fel, de így minden nap rácsodálkozom a saját érzelmeimre. Egyszerűen imádom.
Olyan mosolygós mikor felébred reggel, még ha éhes és tiszta kaki, akkor is. Szeret öltözködni, nem idegesíti, ha fésülöm a haját. Már 62 cm és több mint 5 kiló. Egész nap izeg-mozog, hamarosan hasra fog fordulni.
A gyönyörű rózsaszín cumik a kukában végzik, mert az ujjacskáját szopja nagy boldogan. Megismeri a családtagokat és nagy nevetéssel hálálja meg, ha valaki csak egy kicsit is foglalkozik vele. Ismeretlen helyen és emberek között néha sír, de akkor igazi rettegéssel.
Nagyon viccesen gagyog, EKÖ- ez a fő szavajárása, a könnyű játékokat már meg tudja fogni, ma a cumisüveget is ügyesen megtartotta. Ja mert persze mondanom sem kell a szoptatás nem erősségem, és néha üvegből pótolni kell a tejcsit. De Jankát ez sem zavarja, eszik bármiből.
Van fülbevalója. Elég megrázó volt, mikor belőtték, de egy délután alatt kiheverte. Örülök, hogy már most belövettem, mert egyáltalán nem fog emlékezni rá, és annak is, hogy nem a kórházban, mert most már sokkal nagyobb a feje és a füle is, cseppet sem idétlen.
Most kicsit összecsaptam a sok eddig történt eseményt, ezentúl nem teszem.
Rájöttem, hogy az életem minden világok legtökéletesebbjében zajlik. Gy. itthon ebédelt ma és utána kicsit irigykedő arccal visszament dolgozni. Milyen csend van, milyen rend van! És tényleg a hétköznapok nekem is olyanok, mint a Karácsony. Mindenki elindul a gyárba és ketten maradunk. Még ha nyűgös napja van Jankának, akkor is hihetetlen a nyugalom, ahhoz képest, hogy három fiú megérkezik 4 óra fele. Pedig az én fiaim igazán nem rossz gyerekek, csak borzasztó hangosak és mindent egyszerre és azonnal akarnak.
Lehet, hogy ha elsőre lányom születik, akkor természetesnek fogom fel, de így minden nap rácsodálkozom a saját érzelmeimre. Egyszerűen imádom.
Olyan mosolygós mikor felébred reggel, még ha éhes és tiszta kaki, akkor is. Szeret öltözködni, nem idegesíti, ha fésülöm a haját. Már 62 cm és több mint 5 kiló. Egész nap izeg-mozog, hamarosan hasra fog fordulni.
A gyönyörű rózsaszín cumik a kukában végzik, mert az ujjacskáját szopja nagy boldogan. Megismeri a családtagokat és nagy nevetéssel hálálja meg, ha valaki csak egy kicsit is foglalkozik vele. Ismeretlen helyen és emberek között néha sír, de akkor igazi rettegéssel.
Nagyon viccesen gagyog, EKÖ- ez a fő szavajárása, a könnyű játékokat már meg tudja fogni, ma a cumisüveget is ügyesen megtartotta. Ja mert persze mondanom sem kell a szoptatás nem erősségem, és néha üvegből pótolni kell a tejcsit. De Jankát ez sem zavarja, eszik bármiből.
Van fülbevalója. Elég megrázó volt, mikor belőtték, de egy délután alatt kiheverte. Örülök, hogy már most belövettem, mert egyáltalán nem fog emlékezni rá, és annak is, hogy nem a kórházban, mert most már sokkal nagyobb a feje és a füle is, cseppet sem idétlen.
Most kicsit összecsaptam a sok eddig történt eseményt, ezentúl nem teszem.
