2010. február 14., vasárnap

Babakocsialvás

Janka mostanra teljesen érdekes alvási kultúrát honosított meg a családban. Tulajdonképpen az éjszakát kivéve szinte mindig a babakocsiban alszik. Persze ez normális családoknál szerintem nem nagy újdonság, de nálunk a fiúk, hát hogyis mondjam, nem voltak nagy levegőn alvók. Inkább a kiságyban nyomták a durmolást. Legkisebb viszont imádja ezt a dobozközeget és bármikor, bármennyit képes szundikálni. Napközben kint a teraszon, napsütésben, hóesésben. De még háromszor alszik egy nap: délelőtt, délután, este, mármint fürdés és vacsi előtt. Ezt a fiúk is csinálták, kb. 20 percet aludtak és utána sokkal nyugodtabban viselték az esti macerát. Így aztán van benti babakocsink is, és abban szokott alukálni. Ringatni már szinte nem is kell, csak beleteszem, betakarom és nem kispályázik, van úgy, hogy este 7kor elalszik és 9kor úgy kell felébresztenem. Fürdik, eszik, mosolyog, nagyon cuki. Utána pedig lerakom és alszik tovább, nem is értem, hogy csinálja.



2010. február 6., szombat

Betegen

Még a szót is utálom, ami pedig együtt jár vele... hát azt gondolom mindenki. Már túl vagyunk az 5. napon és mondhatom nem volt az a nagy betegség. Köze nem volt a kruppos szörnyű éjszakákhoz L-el, vagy az egész éjszakai hányásokhoz. De mégiscsak beteg lett Janka bármennyire védem is mindentől. Orrfolyás, meg kicsit piros torok, egy éjszakai belázasodás. Mégis felborította az egész szépen beállított életemet. Sírás-rívás, nem evés. Ma viszont már benyomott egy óriási adag alma-sütőtök keveréket, így ezennel gyógyultnak nyilvánítom. Csak a gondolat fáj, mi vár még ránk, hány álmatlan, aggódó éjszaka. Persze bizonyos szempontból rutinos vagyok, sok mindent láttam már, nem ijedek meg se takonytól, se hányástól, se vértől. Már rég túl vagyok azon, hogy úgy érezzem elájulok bármitől is, arra aztán végképp nincs lehetőségem. Csak a lelki része romlik évről-évre, gyerekről-gyerekre. Figyelem őket és számolom a napokat tavaszig, amikor egy kicsit talán kevesebb kórság támad.

2010. február 4., csütörtök

Hasról-hátra

Janka ma kis nézelődés után átfordult a hasáról. Aztán még ötször megismételte, legnagyobb nemtörődömséggel, mintha egész életében ezt csinálta volna. Mire este mindenki befutott persze már elfelejtette és csak nézett rám az okos kis szemeivel. Mégis mi a szöszt akarsz anyám?