Fogacska I.

6 és fél hónapos

Úgy tervezem, hogy egy sorozatot indítok a fogakról, főleg azért mert úgy tűnik meggyűlik még a bajunk velük. A fiúknál úgy emlékszem észre sem lehetett venni, hogy elkezdtek nőni. V. fogai úgy jöttek ki, hogy csak egy-két nappal később vettem észre, hogy kibújtak. Igaz azt is csak napokkal később vettem észre, hogy 15 hónaposan az egyik elsőt félbetörte és persze azóta is hiányzik egy jó nagy darab belőle. (mindjárt kiesik egyébként és utána vigyázunk az újra, ígérem)
Szóval egy éjszakai sírás-rívás után (végiggondolva, szinte minden bejegyzés egy éjszakai túrával kezdődik) bekukkantottam a patikába valami fogzássegítő, fájdalom csillapító cuccért. És mit kaptam? Dentinoxot. Bizony, pont mint 9 éve, úgy látszik annyira tuti a szer, hogy nem tudnak jobbat kitalálni. Kénytelen voltam az alternatív módszereket is felkutatni, így tettünk szert egy csodás Borostyánnyakláncra. Közvélemény kutatást végeztem és megállapítottam, hogy minden ismerősömnél a 3 évnél fiatalabb gyermeken van, vagy volt ilyen lánc. Hatását tekintve nem sikerült egyértelmű választ kapni. Aki egyszer felrakta a gyerekre, soha többé nem meri levenni, az biztos. Így aztán nem tudjuk mi lenne nélküle.
Janka 1 hete pompázik benne, fogacska bal elől szépen kibújt, éjszakai sírás nincs. Amíg ki nem növi rajta marad.

Stresszevés

Na nem a gyerek eszik stresszesen, hanem én. Gondolom ezzel egyébként nem vagyok egyedül, amint valami nehezebb pillanatot élek meg, abban a pillanatban erőt vesz rajtam a súlyos szénhidrát függőségem. Csak járkálok a kamrába nézegetem a polcokat és valamit mindig magamba tömök. Nem is vagyok éhes, csak eszem, mint az állat.
Nem vagyok persze biztos benne, hogy a stresszfogyás jobb, mert hiába néz ki az ember jobban, de olyan "szomorú szeme" lesz. Ezt nem én találtam ki, egy kedves barátnőm mondta egyszer és szerintem igaza van.
Így hát egy szörnyű kruppos éjszaka után (szerencsére nem Janka volt a fulladási alany, hanem hármaska) egész délelőtt csokit kellett ennem, hogy kicsit jobban legyek.
Valamit tennem kéne ez ellen, de még nem találtam helyette semmit.
Sajnos már nem cigizem még kocán se, na jó egyáltalán nem sajnos, így sokkal jobb. Az epeműtét egyik legklasszabb utánérzése, hogy nem bírom a nikotint.
Sajnos már nem iszom, ez azért kicsit jobban sajnos, mert pár pohár bor olyan jól tud esni, de hát attól is rosszul vagyok.
Szexre napközben esélyem sincs.

Státuszvizsgálat

6 hónaposan

Ismét egy új dolog, amivel eddig nem találkoztam. Illetve most, hogy elkezdtem gondolkodni rajta rájöttem, hogy V-vel voltam 5 évesen, tavaly. Se előtte, se azóta senki másnál nem érdeklődött a védőnő, hogy mi a helyzet. Janka születésekor mondta, hogy havonta vigyem le státuszvizsgálatra, de gondoltam biztos csak viccel. Influenza szezon közepén, dehogy viszem. Még az egészséges rendelésre sem, mert teljesen egybelóg a betegrendeléssel.
Így hát a féléves vizsgálatra jutottunk el először, megtudtam végre a gyermek hosszát (sosincs kedvem lemérni) 66,5 cm. Jó hosszú az átlaghoz képest legalábbis. 6510 gramm. Nem túl erős az átlaghoz képest. Megdöbbenésemre pontosan 43cm a feje és a mellkasa is, pedig a feje annyival nagyobbnak látszik még mindig.
Ennyit a statisztikáról.
Utána jöttek a vicces kérdések, mint megnyugtatja -e a hangom???
Szóval este mikor ezer éve nem látott barátokkal találkoztunk nagyon szakszerű választ tudtam adni a szokásos: Janka, hogy van, mit csinál már? kérdésre.
Ó köszönöm, gyönyörűen fejlődik, hangosan sikongat és gurgulázik. Hasról hátra fordul és vissza. Játékot egyik kézből a másikba átad. Leeső tárgy után néz. Hason egyik kézen támaszkodva a játék után nyúl. Mindkét szemével egyenesen néz, jól hall (bocsánat, elővettem a papírt és onnan puskázom) tehát a szemmozgása párhuzamos, emberi hangra figyel, erős hangra összerezzen.
Mikor a kutacs méretét kezdtem volna ecsetelni megsajnáltam szegény fiút és megkegyelmeztem neki. Nem folytattam tovább.
Janka nagyon cuki, gyönyörű szép és jópofa kiscsaj.

Négy gyerek sok

6 hónapos

Mit tagadjam, tényleg sok. Igyekszem mindenkinek megfelelni és szükség, igény szerint foglalkozni velük, de ezen kívül szinte semmire nem jut időm, se energiám. Janka már nem szopik és most mindig azon gondolkodom, hogy jó lenne megszabadulni 10 fölös kilótól. De nagyon ritkán van kedvem nekiindulni egy kicsit tornázni. Még akkor is, ha van időm és gyerekfelügyelőm. Jó lenne egy motivátor, aki kimozdít a gubómból.
100 évvel ezelőtt talán nem is volt sok 4 gyerek. Kicsapták őket a kertbe és egyik lefoglalta a másikat és kész. Most viszont állandóan úton vagyok, valakit viszek-hozok. Ha nem én akkor anyukám, az apjuk, vagy a pótnagyi. Akkor is az agyam azon pörög, hogy időben odaérnek-e, és haza. Ma már nem elég megtanulni olvasni meg írni, úszni is kell, táncolni, zongorázni és persze majd iskolaelőkészíteni meg kreatívszakkörködni. Arról nem beszélve, hogy egyszerre kell megoldást találnom a szomorkodó 9 éves érthetetlen kifakadásaira és a 4 éves dackorszakára. Közben pedig fél kézzel pelenkázom a csecsemőt és olvasni tanítom V-t, mert mindent tudni akar és azt azonnal.

Hátról-hasra

5 hónapos és pár napos

A hétvégén tökéletesítette ezt a tudást is a hölgy. Hátáról hosszas billegés után átfordult a hasára és ott csapdába esett. Látni kellett volna milyen ideges lett, mint a bogár a hátán, csak persze pont fordítva. Azóta már megtanulta, hogy ki kell húzni a bennragadt kezet, sőt egyszer el is aludt a hasán.
Tünemény hercegnőről sok jót most nem mondhatok, alig alszik, nyűglődik sokszor a járókában. Éjjel is többször ébred.
Most is a nappaliban molyolok a gépnél és közben engem figyel a járókából, szopja az ujját és nincs rajta már egyik zoknija sem. Lehet, hogy én vagyok a gonosz, mert éppen ki is vehetném és akkor biztos jól lenne, de ezért kerül olyan ritkán bejegyzés a blogra is. A fiúk Jankához képest ridegtartásban voltak az biztos, őt legtöbbször nem hagyom magára, viszem-hozom. Hú, de fogom még szidni magamat. Így viszont nem haladok semmivel és ma L. is itthon maradt, úgyhogy konyha rohan, nappali káosz.
Az is igaz, hogy tegnap két oltást is kapott a combjaiba, úgyhogy most megyek és fel is veszem.
Szegény, eddig is minek hagytam nyígni.