Síelés

Most, hogy végre van egy kis időm, ülök a meleg szobában, az ablakból rálátok a havas hegycsúcsra és hallgatom két kisebb gyermekem szuszogását. Holnap már hazafele utazunk, és amitől tartottam semmi nem valósult meg szerencsére. Janka tök jól bírta az utazást, igaz, hogy nyomtuk is neki rendesen, 4 óra volt csak az út. Itt pedig láthatóan élvezi, hogy velünk lehet egész nap. Hatalmasakat alszik a babakocsiban (ami sítalpakon siklik, mert gurítani már nem nagyon lehet akkora a hó). Éjjel is alszik, felébred ugyan szopizni, de vissza is alszik rögtön. Csak egy nap volt, amikor nem mertem kivinni a mínusz 18-ba. Szóval vele nem is volt semmi gond. Hármaska viszont elég nehezen viselte, hogy a nagymamára van bízva egész nap, így igyekeztem én keveset síelni és többet vele lenni. Na az sem volt jobb, mert ugye velem még hisztisebb volt. Valami hányós vírust is elkapott, szerencsére egy nap alatt túl is volt rajta.
Én vágyom rá, hogy 10 kgval könnyebb legyek és egy évnyi állóképességgel erősebb, mert hát csak bénáztam nagyokat. Igaz, hogy 30 évesen kezdtem síelni, és ahhoz képest egész ügyeske vagyok, de akkor is rosszul esett, hogy nem arra megy a léc mindig amerre szeretném. Persze ne legyek telhetetlen, örülök, hogy egyáltalán eljutottunk idén is. A gyerekek élvezik és nagyon ügyesek, ők persze már a fekete pályákat hódítják. Jövőre pedig összekapom magam és végre rendesen egymás mellé zárom a léceimet.

Nagykád

18. hét

Most, hogy a fenekünk alól kihúzták a bébikádat, (nem is húzták ki, én ajánlottam fel) végre újabb lépést tettünk az egyszerűbb élet felé. Sokba kerül ugyan, hogy kétszer-háromszor is megtöltjük vízzel a kádat egy nap, de majd spórolunk máson. Janka imádja. Úgy lubickolt a kicsikádban is, mint egy kis aranyhal. Az összes vizet kilocsolta a nagy rúgkapálásban és már nem csak a fiúktól úszott a fürdőszoba. Most aztán van akkora csapkodás, boldog kacarászás, hogy öröm nézni. Innentől egyenes út vezet az uszodába, bár a bébi úszás még egyenlőre csak kérdésként lebeg a szemem előtt.

Az óramutató járásával ellentétesen

Még mindig 17. hét
vagy már a 18.? össze vagyok zavarodva

A mozgásfejlődés első lépcsőfoka. Nem tudom a szakirodalom, hogy nevezi, de ma este rájöttem, hogy pontosan úgy mozog Janka a földön, mint az óramutató. Hol megegyezően, hol ellentétesen, de mindig 360 fokban.
Ezentúl ha bárki megkérdezi, hogy hol van a gyerek így fogok válaszolni: tizenkét óránál, vagy éppen hat óránál.
Én leszek az új Dr. Spock, egészen új távlatokat nyitok a gyerekfejlődés ismereteiben.

A legjobb barátom

17. hét

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg van Jankának legjobb barátja. Számomra már nem is meglepetés, hogy egy szőke, copfos baba Juli. Látnotok kéne, hogy szereti. Minden alkalommal, amikor beteszem a járókába az első dolga az, hogy körbenéz és megkeresi. Van belőle mobil Julibabánk is, természetesen karácsonyi ajándék volt mindkettő. Ugyanolyanok, de mégis kicsit különböznek, visszük is magunkkal mindenhova.
A fiúknak is volt talán kedvencük, sőt állítólag hármaska azért sírt 1 hónaposan olyan sokat, mert nem volt autó a járókájában. Tényleg sokkal jobban aludt, mikor beraktam egy autós csörgőbörgőt, és beleöntöttem 120 ml tápszert.
De azok a csodálatos gének
Ezt még elmondom majd egy párszor, mert igen én hiszek benne, hogy a lányok főszabály szerint nem véletlenül babáznak (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek aki sose), a fiúk meg lőnek mindenre, ami mozog és berregnek állandóan. Mert kódolva van belénk. Úgyhogy nálunk a fiúk fegyvert kapnak és nem agresszívek egy cseppet sem, Janka meg babát és kész.
Úgy lesznek jó fej felnőttek, hogy igyekszem nem mást nevelni belőlük, mint ahova maguktól fejlődnek.
Így hát B. énekel és táncol és zongorázik férfiasan, V. puszilgat, ölelget szeretget férfiasan. L. pedig kapott 2 évesen egy babakocsit a babájának (kékmintásat) és azt tolta látástól-vakulásig.
Utána pedig harcolunk az utolsó vérünkig.

Julibabát majd tankon visszük a játszótérre.

Valami gyümölcsöket

17. hét

Úgy tapasztaltam két féle anyuka van. Az egyik szenvedélyesen szoptat és persze tud is örökkön-örökké, a másik meg szenved, mert nem úgy megy, ahogyan szeretné és alig várja, hogy valami fix ételt a gyerek szájába adhasson. Azt hiszem gyerek is kétféle van. Az egyik szopizik és anyatejesen is már 10 kg, a másik alig hízik az elején és amint kanál kerül a szájába megtáltosodik és akkor aztán nincs megállás.
Egyeske nálunk szeretett mindent, szopizni is, de utána mindent kereskedelmi mennyiségben evett és 4 évesen olyan magas volt, mint egy 6 éves. Na mostanra elfelejtette ezt és minden fúj. Szinte semmit nem eszik meg, vagy ha megeszi, akkor is megjegyzéseket tesz rá. Éljen a kiskamaszkor.
Ketteske utált minden gyümölcsöt és zöldséget, a hideg is kirázta a kanáltól, de szopizni is lusta volt, na ő tejpépen és kolbászon nőtt fel. Olyan vézna volt mindig is, hogy az valami rémisztő. Most 6 éves lesz, szinte mindent megeszik és olyan dolgokat is megkóstol, amin még én is elgondolkozom. (szusi)
Hármaska mélyhűtött anyatejen nőtt fel, (mindenki ismeri annak a szagát, úúú) semmi nem zavarta, minden fél évben egy új főzeléket választott és addig ette, amíg meg nem telítődött azzal az ízzel, húst semmit. Most a zöldbabnál tart. 4 éves és nem eszi meg a normális gyerekételeket: túróstészta, túrógombóc, tejbegríz.
Mondhatom, hogy a fiúk nagyon hasonlítanak egymásra, de belül semmi közös nincs bennük.
Janka egy hetes alma-narancs szoktatás után bevág egy fél bögre gyümölcsöt hangosan cuppogva, és egyébként szopizik rendületlenül. Ha viszont nem vagyok itt simán megeszi cumisüvegből a tápszert, vagy a mélyhűtött anyatejet.
Mindenkire hasonlít és senkire sem.