Kinőttem a ruháimat? Már?

14. hét

Pedig megmondta a védőnő, hogy 14 hetesen már úgy fogok kinézni, mint egy 5 hónapos terhes, de erre azért nem számítottam. Konkrétan semmibe nem férek bele.
- Na jó egész télen azt a két farmert hordtam, ami igazából kismamafarmer. De nem érdekel, idén végre nem fázott a derekam. Ciki, nem ciki éljen a pocakbetét. -
A két farmeren kívül azonban minden lepattan rólam, és hízni még nem is híztam. Mi lesz akkor? Felmásztam hát a padlásra, ahol 2 hatalmas doboz cucc van félretéve (anyukám sem dob ki egy ruhát sem, nyilván ez valami örökletes gén). Olyan darabokat találtam, ami tényleg megrázott: kantáros egérszürke szövetnadrág - komolyan, meg az a fajta farmerruha, ami igazán nem is terhesruha, csak mindenkiből azt csinál. Jó-jó akadt egy-két normál darab, amit lehurcoltam, kimostam és abban parádézom azóta is. De egy dolog nyilvánvaló: az időponttal nem terveztem jól, mert minden ruhám őszi, téli. Eddig mindenki tavasszal született, hőségre nem vagyok berendezkedve. Így aztán nem kérdés miért kell új és új darabokat hazahordanom, de most még tartogatom a vásárolni valóimat nyárra. Kint úgyis olyan hideg van, hogy tervezem a kantárosgatyát is bevetni. Durva pillanat lesz.

Kombinált-teszt II.

13. hét

Az eredmény egy hét?????? Már ma kaptam egy SMS-t, hogy a honlapon megtalálható az Angliában kiértékelt eredmény. 4 nap alatt megjárta az utat és hát ami a legfontosabb, hogy NEGATÍV. Na nem aggódtam, csak hát...
Gy. is olvasta a tegnapi bejegyzést (kénytelen, ha nem foglalkozik eleget a várandós feleségével, akkor az szomorú lesz, és annak beláthatatlan következményei lehetnek) és szólt is, hogy tök unalmas. Igaz, igaz, de egyszerűen nem történt semmi érdekes. Egyedül voltam a váróban, kb 2 percig, mert rögtön behívtak. Értelmesen és kedvesen elmagyarázták, hogy mi fog történni. Jó Zuglóba kellett mennem, és egyszer valaki levillogott az útról, mert kb 5-el haladtam. Hát tényleg nem túl érdekes.
Mégis vissza kell térnem rá, nem csak azért mert jó híreket kaptam, hanem mert rájöttem, hogy itt is érdemes terjesztenem, hogy a Sejtbank ezt a vizsgálatot ingyen megcsinálta és csak a következőért kell fizetnem. Ez azt jelenti, hogy 15.000 Ft lesz összesen. Viszont úgy láttam, hogy bizonyos kórházakkal, vagy orvosokkal szerződtek, tehát érdemes figyelni rá, és kérni a nőgyógyászt, hogy ide küldjön mintavételre. Egyébként körkérdés alapján megtudtam, hogy 28.000- 33.000 között mozog az ára. Azt hiszem ez már jelentős árkülönbség.
http://www.sejtbank.hu/hirek/ingyenes_down_kor_szures.php

Kombinált-teszt

13. hét

Nagyképűsködöm itt a negyedik gyerekemmel, de tessék, alig múlt el az első harmad, máris összefutottam egy szóval, amit nem ismerek, és persze a vizsgálatot sem tudtam mi. Persze lehet, hogy 4 évvel ezelőtt is volt már ez a teszt, de nekem kimaradt. Most is csak azért lelkesedtem, mert ez egy vérvétel (nem éhgyomorra) és van egy párja négy hét múlva. Ez a kettő együtt pedig kiváltja az AFP nevű vizsgálatot, amit nem kedvelek különösebben. Ennek az az oka, hogy háromból két gyerekemnél is rossz eredménye volt. Így aztán nem bánom, hogy most megúszom és helyette inkább két vérvételt is bevállalok. Kaptam egy érdekes kis füzetet, és abban olvastam, hogy ez a vizsgálat 83%-os biztonsággal szűri ki a rendellenességeket (Down-kór), az AFP mindössze 47,1%-os találati aránnyal.
Jó-jó, minden szentnek maga felé hajlik a keze, a kiadvány sincs kőbe vésve, de nyilván nem véletlen, hogy sok országban már nem is csinálnak AFP tesztet.
Súlyos fogyatékossága ennek a vizsgálatnak az ára. Bár inkább erre költök, mint újabb műanyag vacakokra. Remélem előbb-utóbb az TB is megtámogatja és akkor tényleg mindenkinek elérhetővé válik ez a vizsgálat is.
Eredmény egy hét múlva.

Mackóvarrás

12. hét

Lehet, hogy sokaknak ismerős a kaland, de én még sosem hallottam a Mackóművekről, ahol mindenki megvarrhatja a saját kis bocsát. Igazából saját magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy elmenjek és eltöltsek 5 és fél órát azzal, hogy kézzel varrok meg egy szőrös állatot. De a csajoknak igen és mivel mostanában nem igazán figyelek oda, hogy mire mondok igent már én is benne voltam a bandában. Péntek délután felutaztunk hát a fővárosba és a Szt. István krt-on egy kapualjban megbúvó kis üzletben összeültünk öten. Olyan volt, mint régen a fonóban, a kezünk járt, a szánk még gyorsabban és miközben dolgoztunk megbeszéltük mindazt, ami éppen az eszünkbe jutott.
Nagyon élveztem. Jókat nevettünk.
Ahogy kezdtek azonban körvonalazódni a darabok, úgy lettem egyre bizonytalanabb. Hirtelen nagy felelősség szakadt a nyakamba: a medvének tökéletesnek kell lennie. Nem találtam azt, ami megerősíthetett volna, hogy jól csinálom. Mint a gyerekeim nevelésében, vagy most MM-el. Egyre csendesebb lettem.
Végül az utolsó lépéseknél, minden a helyére került.
És akkor elsírtam magam.

Köszi lányok, hogy elvittetek, és Simon Krisztának, aki megmutatta, hogy egy Mackó nem csak egy mackó.

MM integet

12. hét

Ti is hallottátok a követ, amikor leesett a szívemről?

Délre már egész komoly psziho-hangulatba hoztam magam. A kezem, mint a jégcsap. Elég, ha annyit mesélek el, hogy az aszisztensnő kétszer mérte meg a vérnyomásomat, mert azt hitte elromlott a gép. Olyan magas volt a pulzusom, mintha futva érkeztem volna a rendelőbe. "Kicsit izgulok." -próbáltam mosolyogva megnyugtatni. "Jaj, megértem, első baba?" Na idáig még tényleg azt hitte, hogy érti, de mikor megmondtam, hogy a negyedik, gondolom elszörnyedt magában.
Persze a lényeg annyi, hogy a vizsgálat jól sikerült. MM integetett nekem a képernyőn, és már 5,5 cm. Még kisebb, mint a körömlakkos üveg, de már látszanak az ujjacskái. A tarkóredője pedig határértéken belül. Hurrá-hurrá. Ha nem tudnám, hogy ez a vizsgálat tényleg mutathat valamilyen rendellenességet, azt kellene hinnem pusztán kuruzslás az egész. Mérnek valamit, amit szerencsére mi földi halandók egyáltalán nem is látunk és 1-3 mm! között kell lennie. Még jó, hogy nem mentem szülészorvosnak.
Most aztán megveregetem a vállam, csak így tovább. Várnak az újabb szúrós-betojós vizsgálatok.

Holnap ultrahang

12. hét

A híres nyakiredő ultrahangra kell mennem holnap, és eddig még jól tartottam magam. Mára már a gyomrom gyakrabban szorul össze. Persze úgy csinálok, mintha nem is lennék ideges, de azért kicsit aggódom. Vajon mi történt 4 hét alatt odabent?
Mindig izgulok a vizsgálatok előtt egy kicsit, de hiába nem először megyek erre a vizsgálatra sem, valahogy kicsit mindig jobban félek. Nem a tapasztalatom lett több 3 gyerek után, hanem okom az aggodalomra. Ahogy nőnek egyre jobban tudom, mit veszíthetek és olyan nagyszerűek a fiaim, hogy nem akarok veszíteni semmit.

Először a védőnőnél

(11. hét)

Még el sem kezdem írni, de máris zavarban vagyok, mert természetesen nem először járok Edinánál, a védőnőnél. Szerencsére 8 éve mindig vele találkozom gyerekügyben, sőt az iskolában és az óvodában is ő figyel a fiaimra.
Most is nagyon örült, és jó kis beszélgetés mellett kitöltött vagy ezer adatot a kiskönyvemben, meg abban, ami nála maradt. Általában ilyenkor (gondolom én) feltérképezik a terepet, kicsit a családot, tanácsot adnak, hogy nem kéne kávézni, cigizni stb. Persze minket Edina jól ismer és én azért kedvelem nagyon, mert csak annyira akar belefolyni az életembe, amennyire nekem az jól esik. Minden problémával, bármikor felhívhatom. Sőt, amikor a gyerekek megszülettek, akkor is mindig felhívott, hogy mikor alkalmas a látogatása, nem pedig csak úgy beállított, mint ahogy azt sok ismerősöm meséli.
Lett tehát könyvem, ami nélkül terhesen az ember csak fél ember, de ez még semmi. Bekerültem újra a kismama gépezetbe és annyi reklámanyagot, újságmintát, hasznos tanácsadó füzetkét kaptam, hogy a karom majd leszakadt. Én szelektíven gyűjtöm a hulladékot, úgyhogy legalább a környezetet nem szennyezem vele, mert persze mind ott végezte. És ez még csak a kezdet.

Vérvétel II.

(11. hét)

Ha félreteszem az érzékeny lényemet, akkor azért a valós vérvételi helyzetet is felidézhetem. Tényleg hosszú sor volt, és mindenki ismeri azt a helyet a rendelőben, ahol van egy kis ablak a falban. Előtte álldogál ezer ember, mindenkinek pisis edényke van a kezében meg egy csomó papír.
Van egy, vagy két néni a számítógép előtt, aki lehet, hogy ezt csinálja egész életében, úgyhogy én megértem miért nem kedves. Mindenkinek ugyanazt kell elmondania, és például én még fel is tartottam a sort azzal, hogy nem hoztam minden egyes laborkéréshez külön beutalót. Szóval csak a baj volt velem, bár legalább a lekváros üvegecském elég pisit tartalmazott.
Tudja valaki, hogy miért kell minden terhességnél újra és újra megállapítani a vércsoportodat???? Képzeljétek az enyém már vagy 8 éve mindig A Rh pozitív. Eddig még sosem változott meg, na de most nem is adtam lehetőséget rá, hogy újra biztosítsanak erről. Mert hát nem volt hozzá külön beutalóm, így aztán arra nem kapok most választ. Majd egy újabb fél hetes alkalommal.
Jól van gonosz vagyok, mert utána a másik néni, aki levette a vért nagyon kedves volt, és persze a védőnőm is nagyon kedves volt, és megígérte, hogy majd szerez beutalót, és majd együtt leveszik a Hepatitis, Toxoplazma vérvétellel. Még jó sokszor belém döfik azt a tűt, csakhogy erősödjön a "mindent el tudok viselni képességem".
Szóval nem volt szörnyű az egész, de olyan jól esik a dolgokat eltúlozni......

Azt is tudom ám, hogy a vércsoportnál, azt vizsgálják, hogy nem termel -e ellenanyagot a szervezetem.

Vérvétel

(11. hét)

Utálom, mindig is utáltam. Szerintem rosszabb, mint maga a szülés, pedig azért őszintén az sem túl kellemes. De én már gyerekként is megrugdostam a nővérkét, aki belém szúrt egy tűt, miközben egy gumival elszorította a karomat.
Persze tisztában vagyok vele, hogy nem lehet megúszni, de mindig igyekszem addig húzni az időt, amíg már szinte a számban nem kopogtat a következő randi a dokival és akkor nagyon ciki, ha még mindig nincs egy leletem sem. Így hát 11 hetesen azért eljutottam a rémes rendelőbe. Megdöbbentő volt.
Először is felkeltem hatkor (jól olvassátok 6-kor) ÉN. Kicsit mérgesen belepisiltem egy cuki kis befőttes üvegbe, amit nagyon sajnáltam, mert pont eperjamnek való volt. Nem ettem, mert hát azt nem lehet, nem ittam mert persze azt sem és dacosan elindultam. Meleg reggel volt, és csiripeltek a madarak, és úgy lehetett az autóval haladni, mint a vajban kell a késnek. Ez persze nagy duma, egy kisvárosban lakom, még sosem volt dugó, de most szuper volt. Jól esett, mit tagadjam.
A vérvételről persze csak annyit, hogy fél hétkor is sor volt, és nem engedték előre a kismamákat, mert hát ki látja rajtuk, és persze rossz volt a beutalóm, és a tű szúrt. De mégis megvolt a maga szépsége, az első tavaszi reggel, csak a mienk volt MM-el.