Várakozás

Nem szeretem, amikor az ismerőseim azon nyafognak, hogy itt a karácsony. Még mennyi mindent el kell intézni, még mennyi mindent meg kell venni, mennyi helyre el kell utazni. Nekem az adventi időszak a legkedvesebb pár hetem az évben. Már csak annak veszek ajándékot, akinek eszembe is jut valami jó. Már csak annyit főzök-sütök amennyi jól esik. Sosem erőn felül, mert akkor pont az veszik el, amit a karácsony jelent.
No persze azért mi is rohanunk napokon keresztül, de nekem ez öröm. Időben odaérni a műsorokra, szervezni még egy-két barátot. A gyerekek is megérdemlik, hogy teljesen leeresszenek.
Hagyom őket egész nap pizsiben rohangálni, ha akarnak, tévézni, amíg össze nem csuklunk. A karácsonyi filmeket is meg kell néznünk: Home Alone, Télapu, Love Actually
Végre újra van kedvem sütit sütni és ami még ennél is nagyobb szó, Lőrinc sem idegesít a konyhában. Száll a liszt mindenhova, de vele tényleg lehet haladni. Gyűlnek a dobozokba az illatos kekszek és olyan boldogan mutogatja mindenkinek a kincseit.
Én nem vagyok hajlandó elszakadni a kispolgári lényemtől és igenis igyekszem szeretni a karácsonyt.

Ha az egyik megőrül...

Akkor a többi mindig észhez tér. Nyilvánvaló, hogy ez a sors kegyes ajándéka, már rég nem lehetne elviselni mindet egyformán szörnyetegként.
Így hát most, hogy Bálintom pasisodik, már felvette a szörnyű sorsom van arckifejezést. Ezt még a folyamatos ellenkezés és visszabeszélés koronázza meg. Csodálatos vele egy egész délutánt eltölteni, főleg ha feladatai vannak. Mit mondhatnék? Mindig is hittem a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond közhelyben. Reméltem persze, hogy a 10 évesek még kisgyereknek minősülnek, ám sajnos a mai világban már nem.

De gyönyörű.

Persze nem panaszkodhatom, cserébe kaptam egy szupercuki Lőrincet. Kedves, vicces és az elviselhetetlen sikítást is kezdi levetkőzni. Hetek óta egyre könnyebben válik el tőlem az oviban és átöltözik a tornaórára. Szóval csupa öröm vele az élet.
Így aztán kicsit könnyebb elviselni a szépségkirályt is.

Na most menjek, vagy maradjak

Vince, nagy legény, most az ágyunkban alszik. Teljesen kipöttyözte a fejét a sírás. /már vagy egy éve nem fordult elő vele, hogy annyira belelovalja magát valami szomorkodásba, hogy vörös pontok jelennek meg a homlokán/
Az egyik barátja áthívta aludni holnapra és persze nagyon szeretne menni, de azt szégyelli, hogy koival alszik és szopja az ujját.
Igazán nem is tudok mit mondani, lassan magával is meg kell küzdenie. Kíváncsi vagyok holnap mire ébred? Vajon megérkezik neki a válasz?

csend

Észrevettétek már, hogy a gyerekek mindig békésen elfoglalják magukat abban a pillanatban, hogy elérkezik a lefekvés ideje. Amíg ebéd után bepakolom a mosogatógépet, Janka addig kicsit kipakolta az alsó konyhafiókot, majd mint ki jól végezte dolgát elvonult a nappaliba. Gondoltam adok neki még pár percet, megnézem az emaileket. Lassan fél órája nyomkodom a billentyűket és már szinte gyanús a nagy csend. Királylány üldögél a sarokban és mesekönyveket nézeget! Nem tépi, olvassa.
A fiúk este csinálják ugyanezt. Fél hét után már senkit nem hallani, senki nem veszekszik, mindenki elégedett a sorsával. Csak még 2 percig ébren lehessünk.

Amivel a fiúk sosem játszottak

Úgy tervezem ebből is indítok egy sorozatot, kezdhetném a sütifaló bödönkével, vagy a Geomag Babyvel. Lehet persze, hogy mi vettük meg későn, de bizonyos dolgok egyiket sem érdekelték. Többek között ez sem, pedig kisautó gurul rajta:

Elhavazva

A szó átvitt és valódi értelmében is. Tegnap egy ügyes mozdulattal nekicsúsztam egy járdaszigetnek, táblának Gyuri új kocsijával. Hát ma inkább itthon maradok azt hiszem. Felfedeztem azt is, hogy minden kedves blog íróm magához tért és tömködi a lyukakat a nagy elmaradásokon, hát nekem is össze kellett szednem magam.
Gondoltam valami kis finomsággal kezdem.

Évkezdés

Bocsánat, de most még levegőt venni is nagy luxus lenne. Egész héten, sőt úgy érzem egész hónapban rohanni fogok. Újraszoktatom az ovisokat, iskolásokat. Szervezem a külön programokat. A bébi meg mindjárt egy éves.
Hamarosan igyekszem normálisan is írni

Nem bírom abbahagyni. Ezt nézzétek

Újdonságok

Tegnap még elfelejtettem egy csomó mindent. Janka integet és mondja is, hogy pá-pá, ami úgy hangzik dá-dá. Lelkesen tapsol és minden zenére ringva táncol. Már a "hol az okos eszed?" is teljesen megy.
Bálinttal háromnegyed óra alatt újra rájöttünk, hogyan kell papíron osztani, (ő még csak most volt harmadikos, de én??????)
Lóci egy teljes foglalkoztató füzetet ledarált ma. Elképesztő

Nyomorékon

Pedig mondta az ember, hogy ne kártyázzunk a földön. De nekem eszembe sem jutott, hogy a kuporgásnak az lesz a vége, hogy megrokkanok. 3.napja csak sziszegés közepette tudok járni. Ülni, állni, aludni pedig alig. Remélem most már nem tart sokáig, mert tényleg nagyon fáj. Közben már megint elégedetlen vagyok magammal, mert a fényképezőgép mindig otthon marad. Minden pillanatot rögzíteni kéne, Vince ügyesen biciklizik. Bálint megtanult tollasozni, ping -pongozni. Janka azonban egyenlőre mindenkit überel.
Növesztett még két fogat és azzal vigyorog állandóan. Teljesen érthetően jelzi, hogy mit kér enni (persze azt, hogy mit nem, még egyértelműbben: heves fejrázás, nnnnem - szerintem mondja is, de ez lehet, hogy csak anyai elfogultság). Barangol a kertben, tiszta kosz. Mindent megnéz, megfog, a szájába is venné, de ha elkérem akkor odaadja nekem. Felmászik két lépcsőfokot, itt nincs is több. Lefele azért még fejjel menne. Labdázik ügyesen és ma a strandon úgy harapta a főtt kukoricát, mint egy ügyes kis kutya - négykézlábra állt és falatozgatott a fiúk által ottfelejtett darabról - azt hittem megszakadok a nevetéstől.
De éjjel nem hajlandó még mindig rendesen aludni. Legalább kétszer felkel és nyafizik. Kikészít, jobban mondva, most az apját, mert én nem bírok felkelni hozzá, se kivenni az ágyból.
Szóval az idő nagyon gyorsan szalad és a rémek nőnek, mint a gomba.
Ja, mióta itt vagyunk mindenkinek legalább 3 cmt emelni kellett a bicikliülésén.

Éjszakai élet

Íme a jókislány, aki este 10kor még legjobban szórakoztatja a közönségét.
remélem sikerül feltöltenem

10 hónaposan

Örömmel értesítelek benneteket, hogy Janka a 10 hónapos szülinapját azzal ünnepli, hogy megtanult felállni, szívószállal inni és megfújni a fiúk sípját. Ki-ki döntse el maga, melyik ezek közül a legfontosabb. Ja és beleteszi a fejét a vízbe!!

Végre újra foci megy a tévében, és van net a Balatonon. Visszatérek hát a szupersztrádára és folytatom vicces családunk történetét.
Büszkén jelenthetem, hogy Janka kúszás után a tankönyveknek megfelelően mászik. Okosan emelgeti a lábacskáit, mert itt a Balcsin padlószőnyeg van minden szobában, azon meg nem csúszik a pocak.
A járókája jelenleg egy szép csíkos takaró a kertben, ügyesen körbe mászik, de le nem tenné a kezét-lábát róla. Nagyon cuki. Egy okos mozdulattal letettem a teraszra is, de mire leültem reggelizni, már a lábamnál mászott, hát száműznöm kellett a kertbe. (na nincs az olyan messze, meg a kutya is őrzi)
Ja és rájött, hogy a hinta szuper dolog, akkorákat nevet, ahogy elkezdem lökni, hogy az össze fiú rögtön ott terem és lökni akarja. Haja pedig száll a szélben.

Ez szerelem

Vidámpark

Az egész úgy kezdődött, hogy elsőszülöttünk elutazott Párizsba, a Disneyparkba, Barbiékkal. Mi pedig voltunk olyan önzőek, hogy ketten felnőttek sajnáljuk a kalandra a pénzt, és én pl az időt is, mert utálom a vurslit (így írják?)
Hát itthon maradtunk a három maradékkal. Volt ugyan indulás előtt kis lelkiismeret furdalás, de arra gondoltam, hogy majd a másik kettőt küldjük csak egyetemre és akkor kiegyenlítettük. A lányt meg otthon tartjuk öregségünkre.
Vicc nélkül, azért igyekeztünk jó fejek lenni és szuper programokat találtunk ki. Balaton - zuhogó esőben. Nagyon élvezték.
Szerencsére azonban az égiek mára megkegyelmeztek nekünk és felutaztunk a fővárosba. Reggel még eszembe jutott, hogy talán a bébit felesleges magunkkal cipelni, de akkor már késő volt, hát jött ő is. Szuper jó fej volt, aludt békésen, ücsörgött békésen, eszegetett békésen. Pedig legalább 4 órát eltöltöttünk a legvidámabb vidámparkban (Lőrinc szerint).
Reggel még azt is kiszúrtam az interneten, hogy családi kedvezmény is jár előzetes regisztrálás esetén, dobtam hát egy gyors levelet és ott meg követeltem a kedvezményt. Nem is hiába, mert nem merték azt mondani, hogy szó sem lehet róla. Eleve milyen kedvezmény az, amit előzetesen be kell jelenteni? Hányan nézik meg a vidámpark honlapját?
Igazi magyar szokás, adtunk is meg nem is...
A park szerintem nagyon tuti, egyrészt megvannak még a retró hangulatú járgányok gyerekkorunkból (János vitéz barlang, mesecsónak, tükörterem) kicsit le vannak pukkanva, de a gyerekek észre sem vették.
Van néhány klassz új játék is kicsiknek, tehát borzasztóan jól mulattunk. Hiszti sem volt, átöltözni sem kellett, a parkolásnál sem büntettek meg. Mi kellhet még?

Gonosz ovisok

A kiskatonából is genya őrmester lesz, ha egyszer felnő...
Nehezen viselem, amikor a nagyok kizárják a kicsit, nyilván azért mert én is kisebb testvér vagyok. Annyiszor hagytak ott, hogy talán még ma is szomorkodhatnék miatta. De nekem nem volt kisebb testvérem, így aztán azt nem éltem át, milyen jó is ellenséget faragni a kicsiből és menekülni előle. Ha valamelyik iskolás haver érkezik Bálinthoz, Vince rögtön bandatag akar lenni, (néha ő jobban eljátszik a 9 évesekkel mint B.) de mindenben ő sem vehet részt. Egyszer csak becsukják az orra előtt az ajtót és különböző fontos titkaikat nem osztják meg vele. Ilyenkor mindig kullogva jön le a lépcsőn, nekem meg a szívem kicsavarodik a helyéről.
Ma pedig itt van Sebi, Vince barátja és hirtelen olyan nagyok lettek, gyorsak mint a villám és fegyverük is van. Lócikám meg szinte még kisbaba, megfontoltan lépeget a lépcsőn lefele, mire leér már el is tűntek a nagyobbak. Mégsem mehetek utánuk folyamatosan, hogy fiúk vegyétek már be a kicsit is. Úgy is utálni fogják, ha rájuk tukmálom és amint lehet, már ki is hagyták a jóból. Tehát nem léptem semmit, csak megkértem őket, hogy ne essenek le a lépcsőn. S láss csodát. Fél óra menekülés után együtt legóztak nagy békességben, aztán bunkert építettek és elpakoltak! együtt hárman.
Tehát le kell vonnom a következtetést. Akit érdemes azt úgy is beveszik a bandába, ha kicsi, ha nagy. Akit meg nem érdemes (árulkodik, verekszik) azt szülői ráhatás ellenére sem.
Ó szív ne facsarodj tovább.

Szülinapok

A szülinap arra jó, hogy az ünnepelt tényleg kedve szerint választhasson ünneplést. Legalábbis nálunk a gyerekek óhajait mindig igyekszünk figyelembe venni: menjünk a nyaralóba, étterembe, karaokezzunk stb.
A felnőttek viszont megsüthetik a tortájukat, kifizethetik az éttermi számlájukat és/vagy mosogathatnak. Szar dolog felnőni, na, ez az igazság.
Ahogy közelített Nyuci kerek évfordulója láttam a szemében a riadalmat. Az 50-re nagy ihaj-csuhaj meglepetés bulit szerveztünk, meghívtunk mindenkit, aki elérhető volt országon belül. Hú, folyt a pia hajnalig, meg a dínom-dánom.
Most kicsit aggódó arccal járkálva végül kibökte, hogy nem szeretne meglepetés bulit, sőt bulit sem nagyon, inkább csak családi ebédet, otthon.
A karácsony óta tologatott, ej ráérünk arra még szülinap szervezés itt hirtelen értelmet lelt. Nem is vagyunk elmaradva még semmivel. Ajándékot is sikerült 2 nappal a nagy nap előtt vásárolni.
A csendes családi buli, olyan jól sikerült, hogy rajtam és Barbin kívül senki nem is látta, amikor az ünnepelt elfújta a gyertyákat (focimeccs).
Ibcsike pedig olyan boldog volt, mint még soha és egyáltalán nem főzött. Ritka pillanat. Legjobban annak örült, hogy két kislányának szuper ajándékot talált a hamarosan érkező szülinapjukra.

Focivb

Milyen furcsák is ezek a kisfiúk, majd megőrülnek a fociért. De ennél már csak az furcsább, hogy lassan már én is. Persze kénytelen vagyok hozzájuk hasonulni, ha nem akarok megőrülni a nyár végére. Már én is szeretem megnézni a gólokat, a mikróra kimágneseztem a meccsek sorrendjét, sőt egy céges bulin még játszani is beálltam. 3 fős csapatok indulhattak és imádott középsőmnek nem volt csapata, hát én meg apja alakítottunk egyet. Harmadikok lettünk, Vince nagyon örült és végig olyan komolyan játszott, hogy ezért persze megérte égetni magam.
Szóval a foci mégiscsak jó dolog, ezer éve nem hallottam azt tévéfejű fiaimtól: Mikor áll már el az eső, ki akarok menni a kertbe focizni?
Köszönöm vb.

és persze HAJRÁ ARGENTÍNA

Elválaszthatatlanul

Már nem tudok kisbaba blogot írni, szinte teljesen egybefolyt az életünk a 3 nagy testvérrel, így aztán inkább négyükről írok ezentúl.

túl kicsi a járóka

6 hónapos 20 napos

Úgy is mondhatnám, hogy a játék túl sok. Janka azért még bőven elfér benne, de ahány gyerek arra jár belepakol egy új játékot, hogy ne unatkozzon a rácsok közé zárt. Ha éppen eszembe jut és már nem találom a kisdedet, akkor azért kipakolom és csak párat hagyok benne, de a munka sziszifuszi, utána úgy is kezdik előröl a bepakolást.
A kis ravasz már arra is rájött, hogy csak nagyon kell ordítani és valamelyik rabszolga máris kiveszi a járókából. Nagyon élvezi ha a földön hencsereghet. Legtöbbször leteszek egy nagy pokrócot a szőnyegre és pár játékot, ügyesen körbetekergi. Aztán megkeresi a pokróc szélét és közvetlenül a perzsaszőnyegre bukja rá a 3 órával azelőtt elfogyasztott bármilyen étel maradványait. Ügyes.
Lassan a járókát is le kell tennem az alsó pozíciójába, mert tegnap már ügyesen emelgette a popsiját is az ég felé. Pikk-pakk négykézlábra áll.

Fújfőzelék

6 hónap 15 nap

Pár hetes gyümölcs szoktatás után belevetettük magunkat a főzelékevésbe. Azért a zajos átütő siker elmaradt. Látni kellett volna az arcát. Olyan aranyosan, bizalommal telve várta a kanalat. Utána a megdöbbent tekintet mellé az összerázkódás következett. Fuldoklás, és persze soha többet nem nyitotta ki a száját. Meg kellett zabálni. Szóval összeállt a családi étkezési bizottság (anyukám elnökletével - igazából ő az egyetlen tag is, de ezt még nem tudja, rajta kívül senkit nem érdekel ennyire, hogy ki, mikor, miből, mennyit evett), szóval a bizottság úgy határozott, hogy megtaláljuk mit szeret a gyerek, és akkor aztán.. Hahhaha
3 hét fújfőzelék telt el: krumpli-alma, krumpli-sütőtök, sütőtök, cékla, sárgarépa. Na ez mind nem kellett. De utána áttörést értünk el, a medvehagyma csodát tett a krumplival. (egyébként mindenkinek javaslom a krumplipürével, mert nagyon finom lett)
Megállapítottuk, hogy Janka az agresszív ízeket kedveli és inkább savanyú, mint édes legyen. Paradicsomos krumpli a nyerő. Tegnap pedig a húslevesből kivett répát, krumplit turmixoltam össze és azzal is nagy sikerem volt.
Nagyanyám megmondta: birkagulyás a tuti.

Borostyánnyaklánc elmehet a francba. Janka végigüvöltötte az éjszakát, ma reggelre zombivá változtam.

Fogacska I.

6 és fél hónapos

Úgy tervezem, hogy egy sorozatot indítok a fogakról, főleg azért mert úgy tűnik meggyűlik még a bajunk velük. A fiúknál úgy emlékszem észre sem lehetett venni, hogy elkezdtek nőni. V. fogai úgy jöttek ki, hogy csak egy-két nappal később vettem észre, hogy kibújtak. Igaz azt is csak napokkal később vettem észre, hogy 15 hónaposan az egyik elsőt félbetörte és persze azóta is hiányzik egy jó nagy darab belőle. (mindjárt kiesik egyébként és utána vigyázunk az újra, ígérem)
Szóval egy éjszakai sírás-rívás után (végiggondolva, szinte minden bejegyzés egy éjszakai túrával kezdődik) bekukkantottam a patikába valami fogzássegítő, fájdalom csillapító cuccért. És mit kaptam? Dentinoxot. Bizony, pont mint 9 éve, úgy látszik annyira tuti a szer, hogy nem tudnak jobbat kitalálni. Kénytelen voltam az alternatív módszereket is felkutatni, így tettünk szert egy csodás Borostyánnyakláncra. Közvélemény kutatást végeztem és megállapítottam, hogy minden ismerősömnél a 3 évnél fiatalabb gyermeken van, vagy volt ilyen lánc. Hatását tekintve nem sikerült egyértelmű választ kapni. Aki egyszer felrakta a gyerekre, soha többé nem meri levenni, az biztos. Így aztán nem tudjuk mi lenne nélküle.
Janka 1 hete pompázik benne, fogacska bal elől szépen kibújt, éjszakai sírás nincs. Amíg ki nem növi rajta marad.

Stresszevés

Na nem a gyerek eszik stresszesen, hanem én. Gondolom ezzel egyébként nem vagyok egyedül, amint valami nehezebb pillanatot élek meg, abban a pillanatban erőt vesz rajtam a súlyos szénhidrát függőségem. Csak járkálok a kamrába nézegetem a polcokat és valamit mindig magamba tömök. Nem is vagyok éhes, csak eszem, mint az állat.
Nem vagyok persze biztos benne, hogy a stresszfogyás jobb, mert hiába néz ki az ember jobban, de olyan "szomorú szeme" lesz. Ezt nem én találtam ki, egy kedves barátnőm mondta egyszer és szerintem igaza van.
Így hát egy szörnyű kruppos éjszaka után (szerencsére nem Janka volt a fulladási alany, hanem hármaska) egész délelőtt csokit kellett ennem, hogy kicsit jobban legyek.
Valamit tennem kéne ez ellen, de még nem találtam helyette semmit.
Sajnos már nem cigizem még kocán se, na jó egyáltalán nem sajnos, így sokkal jobb. Az epeműtét egyik legklasszabb utánérzése, hogy nem bírom a nikotint.
Sajnos már nem iszom, ez azért kicsit jobban sajnos, mert pár pohár bor olyan jól tud esni, de hát attól is rosszul vagyok.
Szexre napközben esélyem sincs.

Státuszvizsgálat

6 hónaposan

Ismét egy új dolog, amivel eddig nem találkoztam. Illetve most, hogy elkezdtem gondolkodni rajta rájöttem, hogy V-vel voltam 5 évesen, tavaly. Se előtte, se azóta senki másnál nem érdeklődött a védőnő, hogy mi a helyzet. Janka születésekor mondta, hogy havonta vigyem le státuszvizsgálatra, de gondoltam biztos csak viccel. Influenza szezon közepén, dehogy viszem. Még az egészséges rendelésre sem, mert teljesen egybelóg a betegrendeléssel.
Így hát a féléves vizsgálatra jutottunk el először, megtudtam végre a gyermek hosszát (sosincs kedvem lemérni) 66,5 cm. Jó hosszú az átlaghoz képest legalábbis. 6510 gramm. Nem túl erős az átlaghoz képest. Megdöbbenésemre pontosan 43cm a feje és a mellkasa is, pedig a feje annyival nagyobbnak látszik még mindig.
Ennyit a statisztikáról.
Utána jöttek a vicces kérdések, mint megnyugtatja -e a hangom???
Szóval este mikor ezer éve nem látott barátokkal találkoztunk nagyon szakszerű választ tudtam adni a szokásos: Janka, hogy van, mit csinál már? kérdésre.
Ó köszönöm, gyönyörűen fejlődik, hangosan sikongat és gurgulázik. Hasról hátra fordul és vissza. Játékot egyik kézből a másikba átad. Leeső tárgy után néz. Hason egyik kézen támaszkodva a játék után nyúl. Mindkét szemével egyenesen néz, jól hall (bocsánat, elővettem a papírt és onnan puskázom) tehát a szemmozgása párhuzamos, emberi hangra figyel, erős hangra összerezzen.
Mikor a kutacs méretét kezdtem volna ecsetelni megsajnáltam szegény fiút és megkegyelmeztem neki. Nem folytattam tovább.
Janka nagyon cuki, gyönyörű szép és jópofa kiscsaj.

Négy gyerek sok

6 hónapos

Mit tagadjam, tényleg sok. Igyekszem mindenkinek megfelelni és szükség, igény szerint foglalkozni velük, de ezen kívül szinte semmire nem jut időm, se energiám. Janka már nem szopik és most mindig azon gondolkodom, hogy jó lenne megszabadulni 10 fölös kilótól. De nagyon ritkán van kedvem nekiindulni egy kicsit tornázni. Még akkor is, ha van időm és gyerekfelügyelőm. Jó lenne egy motivátor, aki kimozdít a gubómból.
100 évvel ezelőtt talán nem is volt sok 4 gyerek. Kicsapták őket a kertbe és egyik lefoglalta a másikat és kész. Most viszont állandóan úton vagyok, valakit viszek-hozok. Ha nem én akkor anyukám, az apjuk, vagy a pótnagyi. Akkor is az agyam azon pörög, hogy időben odaérnek-e, és haza. Ma már nem elég megtanulni olvasni meg írni, úszni is kell, táncolni, zongorázni és persze majd iskolaelőkészíteni meg kreatívszakkörködni. Arról nem beszélve, hogy egyszerre kell megoldást találnom a szomorkodó 9 éves érthetetlen kifakadásaira és a 4 éves dackorszakára. Közben pedig fél kézzel pelenkázom a csecsemőt és olvasni tanítom V-t, mert mindent tudni akar és azt azonnal.

Hátról-hasra

5 hónapos és pár napos

A hétvégén tökéletesítette ezt a tudást is a hölgy. Hátáról hosszas billegés után átfordult a hasára és ott csapdába esett. Látni kellett volna milyen ideges lett, mint a bogár a hátán, csak persze pont fordítva. Azóta már megtanulta, hogy ki kell húzni a bennragadt kezet, sőt egyszer el is aludt a hasán.
Tünemény hercegnőről sok jót most nem mondhatok, alig alszik, nyűglődik sokszor a járókában. Éjjel is többször ébred.
Most is a nappaliban molyolok a gépnél és közben engem figyel a járókából, szopja az ujját és nincs rajta már egyik zoknija sem. Lehet, hogy én vagyok a gonosz, mert éppen ki is vehetném és akkor biztos jól lenne, de ezért kerül olyan ritkán bejegyzés a blogra is. A fiúk Jankához képest ridegtartásban voltak az biztos, őt legtöbbször nem hagyom magára, viszem-hozom. Hú, de fogom még szidni magamat. Így viszont nem haladok semmivel és ma L. is itthon maradt, úgyhogy konyha rohan, nappali káosz.
Az is igaz, hogy tegnap két oltást is kapott a combjaiba, úgyhogy most megyek és fel is veszem.
Szegény, eddig is minek hagytam nyígni.

Babakocsialvás

Janka mostanra teljesen érdekes alvási kultúrát honosított meg a családban. Tulajdonképpen az éjszakát kivéve szinte mindig a babakocsiban alszik. Persze ez normális családoknál szerintem nem nagy újdonság, de nálunk a fiúk, hát hogyis mondjam, nem voltak nagy levegőn alvók. Inkább a kiságyban nyomták a durmolást. Legkisebb viszont imádja ezt a dobozközeget és bármikor, bármennyit képes szundikálni. Napközben kint a teraszon, napsütésben, hóesésben. De még háromszor alszik egy nap: délelőtt, délután, este, mármint fürdés és vacsi előtt. Ezt a fiúk is csinálták, kb. 20 percet aludtak és utána sokkal nyugodtabban viselték az esti macerát. Így aztán van benti babakocsink is, és abban szokott alukálni. Ringatni már szinte nem is kell, csak beleteszem, betakarom és nem kispályázik, van úgy, hogy este 7kor elalszik és 9kor úgy kell felébresztenem. Fürdik, eszik, mosolyog, nagyon cuki. Utána pedig lerakom és alszik tovább, nem is értem, hogy csinálja.

Betegen

Még a szót is utálom, ami pedig együtt jár vele... hát azt gondolom mindenki. Már túl vagyunk az 5. napon és mondhatom nem volt az a nagy betegség. Köze nem volt a kruppos szörnyű éjszakákhoz L-el, vagy az egész éjszakai hányásokhoz. De mégiscsak beteg lett Janka bármennyire védem is mindentől. Orrfolyás, meg kicsit piros torok, egy éjszakai belázasodás. Mégis felborította az egész szépen beállított életemet. Sírás-rívás, nem evés. Ma viszont már benyomott egy óriási adag alma-sütőtök keveréket, így ezennel gyógyultnak nyilvánítom. Csak a gondolat fáj, mi vár még ránk, hány álmatlan, aggódó éjszaka. Persze bizonyos szempontból rutinos vagyok, sok mindent láttam már, nem ijedek meg se takonytól, se hányástól, se vértől. Már rég túl vagyok azon, hogy úgy érezzem elájulok bármitől is, arra aztán végképp nincs lehetőségem. Csak a lelki része romlik évről-évre, gyerekről-gyerekre. Figyelem őket és számolom a napokat tavaszig, amikor egy kicsit talán kevesebb kórság támad.

Hasról-hátra

Janka ma kis nézelődés után átfordult a hasáról. Aztán még ötször megismételte, legnagyobb nemtörődömséggel, mintha egész életében ezt csinálta volna. Mire este mindenki befutott persze már elfelejtette és csak nézett rám az okos kis szemeivel. Mégis mi a szöszt akarsz anyám?

Síelés

Most, hogy végre van egy kis időm, ülök a meleg szobában, az ablakból rálátok a havas hegycsúcsra és hallgatom két kisebb gyermekem szuszogását. Holnap már hazafele utazunk, és amitől tartottam semmi nem valósult meg szerencsére. Janka tök jól bírta az utazást, igaz, hogy nyomtuk is neki rendesen, 4 óra volt csak az út. Itt pedig láthatóan élvezi, hogy velünk lehet egész nap. Hatalmasakat alszik a babakocsiban (ami sítalpakon siklik, mert gurítani már nem nagyon lehet akkora a hó). Éjjel is alszik, felébred ugyan szopizni, de vissza is alszik rögtön. Csak egy nap volt, amikor nem mertem kivinni a mínusz 18-ba. Szóval vele nem is volt semmi gond. Hármaska viszont elég nehezen viselte, hogy a nagymamára van bízva egész nap, így igyekeztem én keveset síelni és többet vele lenni. Na az sem volt jobb, mert ugye velem még hisztisebb volt. Valami hányós vírust is elkapott, szerencsére egy nap alatt túl is volt rajta.
Én vágyom rá, hogy 10 kgval könnyebb legyek és egy évnyi állóképességgel erősebb, mert hát csak bénáztam nagyokat. Igaz, hogy 30 évesen kezdtem síelni, és ahhoz képest egész ügyeske vagyok, de akkor is rosszul esett, hogy nem arra megy a léc mindig amerre szeretném. Persze ne legyek telhetetlen, örülök, hogy egyáltalán eljutottunk idén is. A gyerekek élvezik és nagyon ügyesek, ők persze már a fekete pályákat hódítják. Jövőre pedig összekapom magam és végre rendesen egymás mellé zárom a léceimet.

Nagykád

18. hét

Most, hogy a fenekünk alól kihúzták a bébikádat, (nem is húzták ki, én ajánlottam fel) végre újabb lépést tettünk az egyszerűbb élet felé. Sokba kerül ugyan, hogy kétszer-háromszor is megtöltjük vízzel a kádat egy nap, de majd spórolunk máson. Janka imádja. Úgy lubickolt a kicsikádban is, mint egy kis aranyhal. Az összes vizet kilocsolta a nagy rúgkapálásban és már nem csak a fiúktól úszott a fürdőszoba. Most aztán van akkora csapkodás, boldog kacarászás, hogy öröm nézni. Innentől egyenes út vezet az uszodába, bár a bébi úszás még egyenlőre csak kérdésként lebeg a szemem előtt.

Az óramutató járásával ellentétesen

Még mindig 17. hét
vagy már a 18.? össze vagyok zavarodva

A mozgásfejlődés első lépcsőfoka. Nem tudom a szakirodalom, hogy nevezi, de ma este rájöttem, hogy pontosan úgy mozog Janka a földön, mint az óramutató. Hol megegyezően, hol ellentétesen, de mindig 360 fokban.
Ezentúl ha bárki megkérdezi, hogy hol van a gyerek így fogok válaszolni: tizenkét óránál, vagy éppen hat óránál.
Én leszek az új Dr. Spock, egészen új távlatokat nyitok a gyerekfejlődés ismereteiben.

A legjobb barátom

17. hét

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg van Jankának legjobb barátja. Számomra már nem is meglepetés, hogy egy szőke, copfos baba Juli. Látnotok kéne, hogy szereti. Minden alkalommal, amikor beteszem a járókába az első dolga az, hogy körbenéz és megkeresi. Van belőle mobil Julibabánk is, természetesen karácsonyi ajándék volt mindkettő. Ugyanolyanok, de mégis kicsit különböznek, visszük is magunkkal mindenhova.
A fiúknak is volt talán kedvencük, sőt állítólag hármaska azért sírt 1 hónaposan olyan sokat, mert nem volt autó a járókájában. Tényleg sokkal jobban aludt, mikor beraktam egy autós csörgőbörgőt, és beleöntöttem 120 ml tápszert.
De azok a csodálatos gének
Ezt még elmondom majd egy párszor, mert igen én hiszek benne, hogy a lányok főszabály szerint nem véletlenül babáznak (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek aki sose), a fiúk meg lőnek mindenre, ami mozog és berregnek állandóan. Mert kódolva van belénk. Úgyhogy nálunk a fiúk fegyvert kapnak és nem agresszívek egy cseppet sem, Janka meg babát és kész.
Úgy lesznek jó fej felnőttek, hogy igyekszem nem mást nevelni belőlük, mint ahova maguktól fejlődnek.
Így hát B. énekel és táncol és zongorázik férfiasan, V. puszilgat, ölelget szeretget férfiasan. L. pedig kapott 2 évesen egy babakocsit a babájának (kékmintásat) és azt tolta látástól-vakulásig.
Utána pedig harcolunk az utolsó vérünkig.

Julibabát majd tankon visszük a játszótérre.

Valami gyümölcsöket

17. hét

Úgy tapasztaltam két féle anyuka van. Az egyik szenvedélyesen szoptat és persze tud is örökkön-örökké, a másik meg szenved, mert nem úgy megy, ahogyan szeretné és alig várja, hogy valami fix ételt a gyerek szájába adhasson. Azt hiszem gyerek is kétféle van. Az egyik szopizik és anyatejesen is már 10 kg, a másik alig hízik az elején és amint kanál kerül a szájába megtáltosodik és akkor aztán nincs megállás.
Egyeske nálunk szeretett mindent, szopizni is, de utána mindent kereskedelmi mennyiségben evett és 4 évesen olyan magas volt, mint egy 6 éves. Na mostanra elfelejtette ezt és minden fúj. Szinte semmit nem eszik meg, vagy ha megeszi, akkor is megjegyzéseket tesz rá. Éljen a kiskamaszkor.
Ketteske utált minden gyümölcsöt és zöldséget, a hideg is kirázta a kanáltól, de szopizni is lusta volt, na ő tejpépen és kolbászon nőtt fel. Olyan vézna volt mindig is, hogy az valami rémisztő. Most 6 éves lesz, szinte mindent megeszik és olyan dolgokat is megkóstol, amin még én is elgondolkozom. (szusi)
Hármaska mélyhűtött anyatejen nőtt fel, (mindenki ismeri annak a szagát, úúú) semmi nem zavarta, minden fél évben egy új főzeléket választott és addig ette, amíg meg nem telítődött azzal az ízzel, húst semmit. Most a zöldbabnál tart. 4 éves és nem eszi meg a normális gyerekételeket: túróstészta, túrógombóc, tejbegríz.
Mondhatom, hogy a fiúk nagyon hasonlítanak egymásra, de belül semmi közös nincs bennük.
Janka egy hetes alma-narancs szoktatás után bevág egy fél bögre gyümölcsöt hangosan cuppogva, és egyébként szopizik rendületlenül. Ha viszont nem vagyok itt simán megeszi cumisüvegből a tápszert, vagy a mélyhűtött anyatejet.
Mindenkire hasonlít és senkire sem.