Lááááááááááány

19. hét

Benne leszek a tévében

18. hét

Na nem saját szuperanyaságom, vagy szuperszépségem kapcsán. Mondhatom úgy is, hogy töltetlékként, vagy vágóképként. Ez persze nem von le sokat az értékéből, csak jelezni akarom, hogy magam miatt sosem szerepelnék. Dehát a jó cél, ugye...
Szóval lesz majd a Stílus magazinban (M1- én sem láttam még soha) egy kis szösszenet a Bboom-ról, meg Dóriról, és a tervezőkről. Mivel annyira tuti az üzlet és a ruhák, hát bemutatják. Legalábbis azt hiszem, mert nekem csak annyi szerepem volt 2 másik kismamatárssal, hogy felvegyünk egy csomó ruhát, és csináljunk úgy, mintha nem is lenne ott a kamera. Viháncoljunk, beszélgessünk, virágot vegyünk. Na majd meglátjuk mennyire lesz természetes.
Kíméletlen egy meló volt, az szent. Már reggel felhelyeztek a fejemre egy búrát (nevezhetjük sminknek is), ami egyébként nagyon szép lett, de délutánra rémesen idegesített. Valahogy nem mozogtak úgy az arcizmaim, mint előtte. Onnantól kezdve ide-oda küldözgettek, néha valaki a számba nyomott egy pogácsát, meg szívószállal valami kis italt, nehogy elájuljak. Hulla fáradtan értem haza. Egy biztos ez a szakma sem nekem való. Még szerencse, hogy 16 évesen nem fogyókúráztam magam anorexiásra azért, hogy jobban hasonlítsak valamelyik topmodellre és felfedezzenek.
Azért jó buli volt, megismertem egy csomó jópofa embert és mégiscsak Benne leszek a tévében!

Ultrahang III.

17. hét

Mivel bejelentkeztem a genetikushoz a különböző szűrővizsgálatok utáni ultrahangra, ezért úgy mentem a doktornénihez, hogy na ma aztán nem tudok meg semmit. Ez persze részben szerencse is, mert így a vérnyomásom is normális maradt és a családom sem rágta otthon a körmét izgalmában. Mégis megtudtam mindent, ami most fontos.
A gyerek tökéletes!!!!!!!! Igaz, hogy közvetlen környezetemben ez csak engem villanyozott fel teljesen, a többiek kicsit sértődötten vették tudomásul, hogy nem kérdeztem meg fiú-e vagy lány. Nem tehetek róla, de egyáltalán nem érdekel, csak arra figyeltem, ahogy mentünk végig a testrészeken és minden ott volt a helyén. Nyilván a doktornő nem az én kisbabámat látja először a képernyőn, mégis velem együtt örült minden pillanatban: a kezecskéknek, lábaknak, a gyöngysorszerű gerincoszlopnak. A doktornő ultrahangja nem egy óriási 3D készülék, kisebb képernyője van, mint a notebookomnak. Mégis látszott mind a 4 szívkamra és a billentyűk.
Ilyenkor mindig megerősödik bennem az a tudat, hogy a legjobb dolog a világon anyukának lenni.
Hú, egy kicsit érzelgős vagyok, szeretném, ha ez a kisbaba egészséges lenne.

Nagyon jó napom volt, és ilyenkor a többieket is még szebbnek és jobbnak látom. Rájöttem, hogy ezért kell több gyereket vállalni (na nem arra gondolok, hogy mindenkinek rögtön négyet), mert nem jut kevesebb időm, szeretetem egyre, hanem minél többen vannak annál jobban szeretem mindet. Alig vártam, hogy hazajöhessek a kicsihez és századszor is elmesélhessem Boribont. Utána meg arra vártam, hogy V. csillogó szemmel ölelje a nyakamat az oviban délután. Az iskolában a kórusban B. is énekelt és mivel még alsósok, olyan szépen csilingel a hangjuk.
Te jó ég, ha ennyire tökéletesek miért kell ennyit ordítoznom, hogy menjetek már fürdeni?

MM szereti a kényelmet

16. hét

Mozog!!!

Először még nem voltam teljesen biztos benne, de a sokadik próba után megállapítottam, hogy teljesen jól érezhetően mocorog a gyerek. Ez lehet, hogy csak nekem furcsa, mert elsőszülöttemet a 20. héten éreztem először mozogni. Na ez meg is látszott a mozgáskultúráján, még 2 és fél évesen is négykézláb ereszkedett le a lépcsőn, és hát valljuk be, most sem egy nagy fociguru. (nagyon szépen zongorázik, rajzol, énekel - vannak nem olyan nagyon ügyes fiúk is, na)
De MM már most nagyon utálhatja, ha nincs elég helye, mert ahogy összekuporodtam a kanapén és a lábaimat hozzászorítottam a hasamhoz rögtön jelentkezett. Sok mindent mondanak az első mozgásokról: mintha egy lepke verdesne odabenn, vagy egy kisegér izgágáskodna. No hát az én negyedik gyermekem jól belém rúgott (kétszer is egymás után). Azóta sem finomkodja el, rúg. Persze még nagyon gyengén, de már most érezhetően. Mi lesz velem?

Integrált teszt

16. hét

Lám, csak lám, milyen gyorsan telik az idő, ha jó társaságban van az ember. Már el is múlt 3 hét a rém unalmas kombinált-teszt élmény óta és már mehettem is újra Zuglóba. Hogy izgalmasabb legyen elárulom, hogy most legalább hárman voltak a váróban és fizetnem is kellett, de egyéb nem nagyon történt. Viszont megtudtam, hogy ennek a vérvételnek az eredményét integrálják az előzővel (talán innen a névválasztás) és már 95% pontossággal mondanak valamit. Ebből a vérvételből az AFP-t is szűrik, tehát ezért nem kell külön azt is megcsináltatni. Ha bárkit érdekelnek egyéb részletek, akkor megint kaptam egy füzetet, csak még nem volt időm beleolvasni. Tehát majd beszámolok róla, igény esetén...
Persze most is bizonyítottam, hogy teljesen agytalan vagyok. Sosem kérem, hogy a vérvétel után leragasszák a szúrás helyét, mert allergiás vagyok a ragasztóra. Úgyhogy most is csak szorítottam a karom. Már a kocsiban ültem, gondoltam most már nyugodtan indulhatok és elvettem a vattát. Erre elkezdett kifolyni a vérem, ilyen még nem történt sosem. Még szerencse, hogy nem vagyok ájulós fajta, mert elég rendesen bugyogott. Már éppen elkezdtem azon törni a fejem, miként fogom megakadályozni, hogy elvérezzek és arra gondoltam, hogy visszamegyek, hogy "Segítség, segítség ömlik a vérem!"
Helyette elég gyorsan észrevettem, hogy a póló föltűrt ujja elszorította az ütőeremet és pumpálta a vért a legközelebbi lyuk felé. Érdekes, ahogy lehúztam a szorítókötést a vérzés is abbamaradt. Hű, szorult helyzet volt, de megoldottam ezt is.
Egyébként meg cseppet sem izgulok az eredmény miatt, de ez egy következő bejegyzés lesz, mert saját címért kiállt.

Kisebb bőrhibák

15. hét

Eddig igyekeztem kerülni a témát, arra gondolva, hogy majd elmúlik, és akkor meg minek égessem magam, de sajnos nincs mit tenni. A kisebb bőrprobléma annyit tesz, hogy a fejem legnagyobb felülete hatalmas ragyatelep. Nem szépítem a dolgot, 14 évesen sem néztem ki így. Sőt soha sem. A nővérem szerint ez azért van, mert nem hányok eleget és a sok méreganyag a homlokomon távozik. Valószínűleg igaza van, mert a fiúkkal nem sok étel maradt bennem, de most egy - két rosszabb pillanatot leszámítva feldolgozom az összes kaját, amit betermelek. És mivel a gyerek utálja a salátát és a zöldség-gyümölcs féléket, ezért természetesen szénhidrátban utazom.
Nos úgy néz ki a fejem, hogy a legtöbb ember észre sem veszi, hogy a hasamban egy kisdinnye van, annyira leköti a holdbéli táj a homlokomon. Mindent megtettem már, pedig nem vagyok egy nagy arctisztítós-tonikos-krémezős csaj, de most nagyon rendesen kezelem, persze teljesen eredménytelenül.
Végre azonban összefutottam tapasztalt anyuka-pajtásaimmal, akik még emlékeznek a kismamalétre és H. megnyugtatott. "Nekem kb. a nyolcadik hónapban egész jól elmúltak!?"
Hurrá