Bébimammut

31. hét

Hát újra kezdődik az élet, és a doktornő is visszatért a jól megérdemelt szabadságról, úgyhogy mi MM-el rögtön meg is látogattuk. 6 hét után. Ránézésre is elégedett mosollyal mondta, hogy szépen megnőtt ez a gyerek. Utána aztán az ultrahang is megmutatta, hogy követve okos testvéreit, ő is fejjel lefele héderel az anyaméhben. Különösebben nem tűnik visszahúzódó alkatnak, mert az arcocskáját odanyomta az ultrahangfejhez. A pasik ilyenkor már rég elfordultak, vagy a kezükkel eltakarták az egész fejüket. De újgyerek láthatóan élvezte, hogy őt bámuljuk. Szép babás már most is állapítottuk meg mindketten a doktornővel és aztán az is kiderült, hogy 1980 grammra saccolja a gép, ami nyilván a fején helyezkedik el, attól ilyen gömbölyű.
Hát, nem lesz kis baba - nyugtatott meg a doktornő, "de hát, szűlt már maga 3800 grammos gyereket is".
Ja, igaz, hogy utána fél évig nem tudtam rendesen ülni, annyira fájt a farcsontom. Most lehet el is törik majd, mindegy a lényeg, hogy MM, ha nyomorékká is tesz legalább jól érzi magát és nem éhezik mint L. (szegény alig bírta ki odabenn a nagy epekő miatti diéta miatt, és alig volt 2800 g)
4 hét múlva pedig kezdődik az Nst (máshol Ctg) idegesítő 20 perce. Addig is éljen a nyár.

Esőben is lehet nyaralni

30. hét

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy pikk-pakk itt is a szülés ideje. Gondoltam írok arról is, hogy milyen hideg és ronda idő van a Balcsin, hogy ne utáljon senki. Azóta persze kisütött a nap és az élet újra kezd hasonlítani a júliusban megszokotthoz, de nem volt ez mindig így. Gumicsizmában vészeltünk át jó pár napot és egy akkora házban lakunk, mint otthon a nappalink. Komoly élvezet. De azért minden jóra fordul remélem.
Gyermekem már nem csak cukin rugdos, hanem beakasztja valamilyen testrészét a bordám alá, ami maga a halál. És persze enni sem hagy, mert nem lehet előrehajolnom még egy tányér leves miatt sem. Nagyjából vonszolom magam a pasik szerint, ami tény, hát nem vagyok valami gyors. De még megmásztam a Hegyestűt és a Szigligeti vár pénztárát is. A vár már túl magasnak tűnt, inkább a kávézót választottam helyette. Az éjszakáim a pisiléssel és a fordulással szakadnak gyakran félbe, vagy inkább több darabba. Fáj a forgóm.
Az áldott állapot kifejezés egy nagy kamu.

Készülődés

29. hét

Azt el is felejtettem a ruhaválogatás után leírni, hogy egy teljes szobát is ki kellett pakolnom, ahhoz, hogy valahova majd letehessem a gyereket születése után.
V. szerint ugyan, teljesen felesleges az újgyereknek külön egy egész szoba, elfér ő a mi ágyunk mellett is. Örökre.
Nekiláttam hát a játszószobát felrobbantani és 2 nap intenzív rakodás után sikerült kiürítenem nagyjából. Kismillió fegyvert, katonát, legót és társasjátékot deportáltam a fiúk szobáiba. A belem is kilógott a végén, de nagyon elégedett voltam magammal. Mégiscsak jobb volt most, mint majd 36 hetesen. Persze azt nem gondoltam át, hogy akkor leülhetnék egy kellemes szoptatós fotelbe és dirigálhatnám a teljes családot, mit hova tegyen. Szóval ezt egy kicsit meggondolatlanul vállaltam be.
Művemet büszkén mutattam meg a második nap végén a ház urának, aki csak ámult-bámult, majd kinyitott egy szekrényajtót. Mikor kidőlt egy nagyobb adag Playmobil cucc ártatlan arccal kérdezte meg, hogy ezt végül is itt akarom-e hagyni, vagy van valami más tervem is. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán azért segített minden nagyobb darabot ide-oda rakosgatni és egyszer csak a fegyverraktárból egy kis szoba lett, ami alig várja új gazdáját.
A polcokon az én gyerekkori játékaim egy része üldögél: Eperke és barátai, Pónik.
A fiúk sosem értékelték.

Terhes nők klubja

29. hét

Mindig megtudok valami újdonságot, amit én magam még sosem fedeztem fel. Az összes terhes nő egy brancs és igenis mindenkinek köszönni kell és lehetőleg beszélgetni is. Legalábbis néhány totál elmebeteg férfirokonom (köztük a 8 éves leendő kamasz fiam) szerint is. Úgy képzelik gondolom, hogy mint a Bogár tulajok villognak egymásnak, úgy kéne nekem is jeleznem a többieknek. Ha esetleg szembejön veletek egy iszonyúan terhes nő és köszönget vadidegenül is, az lehet, hogy én leszek, mert rájöttem, hogy igazuk van és legalább mi terhesek tartsunk össze. Persze ez nem túl valószínű, de még előfordulhat.
Szerencsére nem kell idegeneket nyaggatnom a kismama barátságukért, mert mindig van valaki az ismerőseim közül, aki még nem jött rá, hogy a gyerekek mind szörnyetegek és vállal egy újabbat, vagy esetleg egy elsőt. Na így aztán elég őket nyaggatnom a hülyeségeimmel.

Ma például megtudtam, hogy a mások 9 hónapja sokkal gyorsabban elmúlik mint a sajátod. Kicsi irigységet is kihallottam barátnőm hangjából, aki nemrég volt AFP-n, hogy "te jó ég mindjárt a 30. hétben leszel, nekem olyan lassan telik az idő." Jó persze, mert én sokkal hamarabb kezdtem. Azt el sem mertem mondani, hogy szerintem az én terhességem tényleg sokkal gyorsabban telik, mint általában. A hasam óriási, lehajolni alig bírok, de a többiek még mindig félidőn belül vannak.
Ez az igazi szubjektív időszámítás.