Ez szerelem

Vidámpark

Az egész úgy kezdődött, hogy elsőszülöttünk elutazott Párizsba, a Disneyparkba, Barbiékkal. Mi pedig voltunk olyan önzőek, hogy ketten felnőttek sajnáljuk a kalandra a pénzt, és én pl az időt is, mert utálom a vurslit (így írják?)
Hát itthon maradtunk a három maradékkal. Volt ugyan indulás előtt kis lelkiismeret furdalás, de arra gondoltam, hogy majd a másik kettőt küldjük csak egyetemre és akkor kiegyenlítettük. A lányt meg otthon tartjuk öregségünkre.
Vicc nélkül, azért igyekeztünk jó fejek lenni és szuper programokat találtunk ki. Balaton - zuhogó esőben. Nagyon élvezték.
Szerencsére azonban az égiek mára megkegyelmeztek nekünk és felutaztunk a fővárosba. Reggel még eszembe jutott, hogy talán a bébit felesleges magunkkal cipelni, de akkor már késő volt, hát jött ő is. Szuper jó fej volt, aludt békésen, ücsörgött békésen, eszegetett békésen. Pedig legalább 4 órát eltöltöttünk a legvidámabb vidámparkban (Lőrinc szerint).
Reggel még azt is kiszúrtam az interneten, hogy családi kedvezmény is jár előzetes regisztrálás esetén, dobtam hát egy gyors levelet és ott meg követeltem a kedvezményt. Nem is hiába, mert nem merték azt mondani, hogy szó sem lehet róla. Eleve milyen kedvezmény az, amit előzetesen be kell jelenteni? Hányan nézik meg a vidámpark honlapját?
Igazi magyar szokás, adtunk is meg nem is...
A park szerintem nagyon tuti, egyrészt megvannak még a retró hangulatú járgányok gyerekkorunkból (János vitéz barlang, mesecsónak, tükörterem) kicsit le vannak pukkanva, de a gyerekek észre sem vették.
Van néhány klassz új játék is kicsiknek, tehát borzasztóan jól mulattunk. Hiszti sem volt, átöltözni sem kellett, a parkolásnál sem büntettek meg. Mi kellhet még?

Gonosz ovisok

A kiskatonából is genya őrmester lesz, ha egyszer felnő...
Nehezen viselem, amikor a nagyok kizárják a kicsit, nyilván azért mert én is kisebb testvér vagyok. Annyiszor hagytak ott, hogy talán még ma is szomorkodhatnék miatta. De nekem nem volt kisebb testvérem, így aztán azt nem éltem át, milyen jó is ellenséget faragni a kicsiből és menekülni előle. Ha valamelyik iskolás haver érkezik Bálinthoz, Vince rögtön bandatag akar lenni, (néha ő jobban eljátszik a 9 évesekkel mint B.) de mindenben ő sem vehet részt. Egyszer csak becsukják az orra előtt az ajtót és különböző fontos titkaikat nem osztják meg vele. Ilyenkor mindig kullogva jön le a lépcsőn, nekem meg a szívem kicsavarodik a helyéről.
Ma pedig itt van Sebi, Vince barátja és hirtelen olyan nagyok lettek, gyorsak mint a villám és fegyverük is van. Lócikám meg szinte még kisbaba, megfontoltan lépeget a lépcsőn lefele, mire leér már el is tűntek a nagyobbak. Mégsem mehetek utánuk folyamatosan, hogy fiúk vegyétek már be a kicsit is. Úgy is utálni fogják, ha rájuk tukmálom és amint lehet, már ki is hagyták a jóból. Tehát nem léptem semmit, csak megkértem őket, hogy ne essenek le a lépcsőn. S láss csodát. Fél óra menekülés után együtt legóztak nagy békességben, aztán bunkert építettek és elpakoltak! együtt hárman.
Tehát le kell vonnom a következtetést. Akit érdemes azt úgy is beveszik a bandába, ha kicsi, ha nagy. Akit meg nem érdemes (árulkodik, verekszik) azt szülői ráhatás ellenére sem.
Ó szív ne facsarodj tovább.

Szülinapok

A szülinap arra jó, hogy az ünnepelt tényleg kedve szerint választhasson ünneplést. Legalábbis nálunk a gyerekek óhajait mindig igyekszünk figyelembe venni: menjünk a nyaralóba, étterembe, karaokezzunk stb.
A felnőttek viszont megsüthetik a tortájukat, kifizethetik az éttermi számlájukat és/vagy mosogathatnak. Szar dolog felnőni, na, ez az igazság.
Ahogy közelített Nyuci kerek évfordulója láttam a szemében a riadalmat. Az 50-re nagy ihaj-csuhaj meglepetés bulit szerveztünk, meghívtunk mindenkit, aki elérhető volt országon belül. Hú, folyt a pia hajnalig, meg a dínom-dánom.
Most kicsit aggódó arccal járkálva végül kibökte, hogy nem szeretne meglepetés bulit, sőt bulit sem nagyon, inkább csak családi ebédet, otthon.
A karácsony óta tologatott, ej ráérünk arra még szülinap szervezés itt hirtelen értelmet lelt. Nem is vagyunk elmaradva még semmivel. Ajándékot is sikerült 2 nappal a nagy nap előtt vásárolni.
A csendes családi buli, olyan jól sikerült, hogy rajtam és Barbin kívül senki nem is látta, amikor az ünnepelt elfújta a gyertyákat (focimeccs).
Ibcsike pedig olyan boldog volt, mint még soha és egyáltalán nem főzött. Ritka pillanat. Legjobban annak örült, hogy két kislányának szuper ajándékot talált a hamarosan érkező szülinapjukra.

Focivb

Milyen furcsák is ezek a kisfiúk, majd megőrülnek a fociért. De ennél már csak az furcsább, hogy lassan már én is. Persze kénytelen vagyok hozzájuk hasonulni, ha nem akarok megőrülni a nyár végére. Már én is szeretem megnézni a gólokat, a mikróra kimágneseztem a meccsek sorrendjét, sőt egy céges bulin még játszani is beálltam. 3 fős csapatok indulhattak és imádott középsőmnek nem volt csapata, hát én meg apja alakítottunk egyet. Harmadikok lettünk, Vince nagyon örült és végig olyan komolyan játszott, hogy ezért persze megérte égetni magam.
Szóval a foci mégiscsak jó dolog, ezer éve nem hallottam azt tévéfejű fiaimtól: Mikor áll már el az eső, ki akarok menni a kertbe focizni?
Köszönöm vb.

és persze HAJRÁ ARGENTÍNA

Elválaszthatatlanul

Már nem tudok kisbaba blogot írni, szinte teljesen egybefolyt az életünk a 3 nagy testvérrel, így aztán inkább négyükről írok ezentúl.