Várakozás

Nem szeretem, amikor az ismerőseim azon nyafognak, hogy itt a karácsony. Még mennyi mindent el kell intézni, még mennyi mindent meg kell venni, mennyi helyre el kell utazni. Nekem az adventi időszak a legkedvesebb pár hetem az évben. Már csak annak veszek ajándékot, akinek eszembe is jut valami jó. Már csak annyit főzök-sütök amennyi jól esik. Sosem erőn felül, mert akkor pont az veszik el, amit a karácsony jelent.
No persze azért mi is rohanunk napokon keresztül, de nekem ez öröm. Időben odaérni a műsorokra, szervezni még egy-két barátot. A gyerekek is megérdemlik, hogy teljesen leeresszenek.
Hagyom őket egész nap pizsiben rohangálni, ha akarnak, tévézni, amíg össze nem csuklunk. A karácsonyi filmeket is meg kell néznünk: Home Alone, Télapu, Love Actually
Végre újra van kedvem sütit sütni és ami még ennél is nagyobb szó, Lőrinc sem idegesít a konyhában. Száll a liszt mindenhova, de vele tényleg lehet haladni. Gyűlnek a dobozokba az illatos kekszek és olyan boldogan mutogatja mindenkinek a kincseit.
Én nem vagyok hajlandó elszakadni a kispolgári lényemtől és igenis igyekszem szeretni a karácsonyt.

Ha az egyik megőrül...

Akkor a többi mindig észhez tér. Nyilvánvaló, hogy ez a sors kegyes ajándéka, már rég nem lehetne elviselni mindet egyformán szörnyetegként.
Így hát most, hogy Bálintom pasisodik, már felvette a szörnyű sorsom van arckifejezést. Ezt még a folyamatos ellenkezés és visszabeszélés koronázza meg. Csodálatos vele egy egész délutánt eltölteni, főleg ha feladatai vannak. Mit mondhatnék? Mindig is hittem a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond közhelyben. Reméltem persze, hogy a 10 évesek még kisgyereknek minősülnek, ám sajnos a mai világban már nem.

De gyönyörű.

Persze nem panaszkodhatom, cserébe kaptam egy szupercuki Lőrincet. Kedves, vicces és az elviselhetetlen sikítást is kezdi levetkőzni. Hetek óta egyre könnyebben válik el tőlem az oviban és átöltözik a tornaórára. Szóval csupa öröm vele az élet.
Így aztán kicsit könnyebb elviselni a szépségkirályt is.

Na most menjek, vagy maradjak

Vince, nagy legény, most az ágyunkban alszik. Teljesen kipöttyözte a fejét a sírás. /már vagy egy éve nem fordult elő vele, hogy annyira belelovalja magát valami szomorkodásba, hogy vörös pontok jelennek meg a homlokán/
Az egyik barátja áthívta aludni holnapra és persze nagyon szeretne menni, de azt szégyelli, hogy koival alszik és szopja az ujját.
Igazán nem is tudok mit mondani, lassan magával is meg kell küzdenie. Kíváncsi vagyok holnap mire ébred? Vajon megérkezik neki a válasz?

csend

Észrevettétek már, hogy a gyerekek mindig békésen elfoglalják magukat abban a pillanatban, hogy elérkezik a lefekvés ideje. Amíg ebéd után bepakolom a mosogatógépet, Janka addig kicsit kipakolta az alsó konyhafiókot, majd mint ki jól végezte dolgát elvonult a nappaliba. Gondoltam adok neki még pár percet, megnézem az emaileket. Lassan fél órája nyomkodom a billentyűket és már szinte gyanús a nagy csend. Királylány üldögél a sarokban és mesekönyveket nézeget! Nem tépi, olvassa.
A fiúk este csinálják ugyanezt. Fél hét után már senkit nem hallani, senki nem veszekszik, mindenki elégedett a sorsával. Csak még 2 percig ébren lehessünk.

Amivel a fiúk sosem játszottak

Úgy tervezem ebből is indítok egy sorozatot, kezdhetném a sütifaló bödönkével, vagy a Geomag Babyvel. Lehet persze, hogy mi vettük meg későn, de bizonyos dolgok egyiket sem érdekelték. Többek között ez sem, pedig kisautó gurul rajta:

Elhavazva

A szó átvitt és valódi értelmében is. Tegnap egy ügyes mozdulattal nekicsúsztam egy járdaszigetnek, táblának Gyuri új kocsijával. Hát ma inkább itthon maradok azt hiszem. Felfedeztem azt is, hogy minden kedves blog íróm magához tért és tömködi a lyukakat a nagy elmaradásokon, hát nekem is össze kellett szednem magam.
Gondoltam valami kis finomsággal kezdem.