2009. szeptember 27., vasárnap

Janka születése

Sok mindent megtanultam a negyedik terhességem alatt. Többek között azt, hogy minden terhesség más és más és ugyanakkor mégis valahol egyformák. Legalábbis az enyémek nagyon sok ponton megegyeztek egymással.
Nekem például még sosem folyt el a magzatvizem, ahogy most sem. Mindig a kórházban kellett burkot repeszteni, és ahogy L. születésekor hát most sem éreztem semmit, egészen az utolsó pillanatig. Lehet, hogy hülye vagyok az ügyeletes orvosok szerint, de a saját orvosom boldog volt, hogy ott voltam csütörtök este hétkor minden fájás nélkül. 2 óra múlva már csak a burok tartotta Jankát és nekem még mindig nem volt egyetlen igazi méhösszehúzódásom. Kicsit izgalmas lett volna a dugóban a Budaörsi úton, ha megvárom, amíg tényleg elkezd fájni.
Szóval barátnőim szerint velem kéne reklámozni a szülést, mert aki hallja, az rögtön kedvet kap, mert hát nem olyan nagy ügy az. Na persze utána hozzám jönne mindenki reklamálni, mert, hogy a túróba ne lenne nagy ügy és egyébként is fáj, csak persze nekem rövidebb ideig. Hát lehet utálni... Ott a kórházban 3 kismama is ezt tette valószínűleg, mikor belibegtem, kicsit nyavalyogtam, hogy hát igen fáj a derekam (igazából nem is nagyon fájt, csak hát valamit illett mondanom) és aztán elmentem szülni és ők még mindig ott voltak a kezdet kezdetén.
Az egész egyébként szuper volt, a doktornő és a szülésznő csináltak nekem a szülőágyból egy trónszéket. Iszonyú magasra kerültem és nem kellett a hátamon feküdnöm és nem kellett a saját lábaimat tartanom, mert megtámaszthattam az ágyban. Igazából két rendes fájás után már tolófájásaim voltak. Abból meg kettő után már bújt is kifelé Janka, megsimogathattam a fejét, az nagyon sok erőt adott, hogy tényleg ott van már. Mert persze aztán jött a fekete leves. A gátvédelemben az a jó, hogy másnaptól trallala az élet, de ott azt hittem elpusztulok. Nem volt szabad nyomnom, hogy magától bújhasson ki. 36-os fejecskével.
Aztán valahogy csak kifért és utána, ahogy megemelték iszonyatosan ordított. Mindenki boldogan nevetgélt, kislány. Csak én nem láttam, hogy az, mert a köldökzsinór teljesen eltakarta. Hatalmas karneváli hangulat kerekedett, mindenki gratulált az apjának. A csecsemős nővérke meg nem értette az egészet, hogy mit viháncol itt mindenki. De megnyugtatták, hogy negyedik gyerek és végre lány, na akkor ő is beszállt, és megdicsérte Jankát, amiért ilyen hangosan tud ordítani, nyilván szüksége lesz rá az életben.
Azt még hozzáteszem, hogy egyetlen öltést sem kellett kapnom, és a saját lábamon, diadalmasan tolva kislányomat, hagytam el a szülőszobát.
Persze aludni szinte egy percet sem tudtam, úgy pörgött bennem az adrenalin.

2009. szeptember 22., kedd

Elsodortak az események

Talán nevezhetnénk úgy, hogy 0. hét

Ígérem hosszasan és velősen is beszámolok mindenről, ami a múlt héten történt, de most csak arra van időm, hogy jelentsem a várakozásnak vége.
Csütörtökön este 22.15-kor megszületett Janka Viola (tényleg lány) kb. 30 perc alatt. 3800 gramm és 56 cm.

Két nagyszerű hölgy segítségével és persze apukája együttműködő tréfái közepette. Olyan gyorsan, hogy felocsúdni sem nagyon volt időm. Hát már csak ezért is érdemes volt 4 gyereket vállalnom, mert most aztán tényleg úgy történt minden, mint a vágyálmaimban.


2009. szeptember 13., vasárnap

Minden terhességre jut legalább egy rémes élmény

38-39. hét

Először úgy gondoltam várok pár napot, amíg majd viccesen tudom felfogni az események sorozatát és utána írom meg. De rájöttem, hogy addigra lehet, hogy a gyermek születéséről kell mesélnem, hát veszek egy nagy levegőt és leírom úgy, ahogy történt, vagyis ahogy én megéltem.
Egy reggel, mikor már mindenki elindult, és GY. vidékre utazott volna egyszerűen bizonytalan voltam. Csupa haskeményedés, fura mozgás, rosszullét. Nem különösebben izgatott volna, ha a vidéki út nem lebegett volna a szemem előtt. Meg persze, ha L. nem úgy született volna, hogy mikor beértünk a kórházba, (egyébként a szülésnőm unszolására, mert magamtól még nem biztos, hogy mentem volna) akkor már csak annyit mondtak, na jó akkor most nyomjon. Ha napközben történik, harmadik nyilván a dugó közepén születik meg.
A doktornő pedig mindig azt mondja inkább menjek be, csinálnak egy Nst-t, ha ő nincs ott akkor az ügyeletes majd utána szól.
Persze mire beértünk, már én is éreztem, hogy ez semmi, csak hát a jólneveltségem nem engedte, hogy ott hagyjak csapot-papot.
Először is eltévedtem a kórházban, mert tiszta labirintus az egész, aztán egy olyan ócska gépet szereltek fel, amit erővel kellett a hasamba nyomni, hogy hallani lehessen a szívhangot. (Még mindig van egy kis izomláz a karomban, bár ez inkább a szánalmas erőnlétemet bizonyítja)
Eddig minden alakulhatott volna jól is, a szülésznő megdicsért, hogy ott vagyok, mert bármi történhet stb. és átirányított az orvoshoz.
Na ott kellett volna hazamenekülnöm.
A doktor - és sajnos most csúnya és előítéletes leszek, de egy hülye férfi nőgyógyász - konkrétan lehülyézett, amiért a negyedik terhességem és nem tudom, hogy szülök -e. Ó köszönöm szépen, éppen ezt akartam hallani, mikor tönkretettem a férjem vidéki útját, meg persze a saját délelőttömet is. Bár még ez is beleférhetett volna, mert hát tényleg, hogy lehetek ilyen szánalmas, de utána megvizsgált.
Fájt.
Nem vagyok nyafogós, hisztis, elképesztően jól tűröm a fájdalmat. Soha még hangot sem adtam ki egyetlen szülésemnél sem. Egyszóval nagyon összeszedett tudok lenni, ha szükség van rá, de ez a vizsgálat fájt, és ez annyira megdöbbentett, hogy ott majdnem elsírtam magam. 5 éve ezért adtam fel az akkori férfi orvosommal való minden kapcsolatot, a szülést is beleértve.
Erre tessék belefutok egy parasztba. Vagy ez így szokás én meg egy hülye burokban élek, és fogalmam sincs a világról?
Még azt is volt pofája megjegyezni, hogy vizsgálat után előfordulhat egy kis vérzés. Normális??? Két napig véreztem is és persze nem született meg MM, ha a baromnak ez lett volna a célja. De mégis akkor miért?
Na ez az, amit bugyi nélkül nem kérdezel meg, hanem behúztam fülem-farkam és hazamenekültem sírva. Kikészítettem a családomat, annyira aggódtak értem, a bébi egész nap meg volt rettenve a hasamban. Most is kiráz a hideg is az emlék hatására.
Hozzám aztán ügyeletes orvos nem nyúl többet az tuti, és továbbra is utálom ezt a fajta nőgyógyász hímet, aki elolvasta a könyvében a szülés fejezetet és most aztán földbe döngöl minden nőt, aki bizonytalan.
Hát ez bizony keserűre sikeredett...

2009. szeptember 9., szerda

Szűlni? Mikor?

38. hét

Ma azért megnyugtattak az orvosnál, hogy a gyermek teljesen érett és most már bármikor szülhetek. Siettetni úgy sem lehet egy babát sem és ők nem is indítanak egészen a 42. hétig szülést. Jó hát azt nem tudhatták, hogy arról szó sincs, hogy nagyon siettetném a dolgot. Egyszerűen nem érek rá. Ha lenne egy kis szabadidőm (10-15 óra között) akkor a férjem fontoskodik a munkahelyén, vagy vidéken.
Arról nem is beszélve, hogy még ketten meg a gyerekek nem is vagyunk olyan sokan, de hát ott a nagy család... A mienk különösen összetartó. Gyakori vasárnapi ebédek, közös templomba járás, rengeteg szülinap és mindenki imád mindenben részt venni. Hát ilyen a gyermekszületés is.
Jaj, szombaton nehogy szülj, mert esküvőre megyünk és este számítunk a nagymamára;
éjszaka nem bírok már felkelni, inkább még napközben legyetek túl rajta;
napközben nem fogok tudni elszakadni az irodából, inkább valami esti időpontot válassz (na ez itt már eleve kivitelezhetetlen, most akkor kivel legyünk jók a nagypapával, vagy a nagynénivel)
egész héten Londonban leszek egy kiállításon igazán megvárhatnál.
Majd 10 évesen mire mindenki nyugdíjas lesz kibújhat szegény.
Én pedig szeretném még az össze szépségemet kicsit elindítani a szörnyű nagyvilágban, végigcsinálni az oviba szoktatást, elindítani a különórákat és persze felkészíteni mindenkit arra, hogy egy-két napig tuti nem leszek itthon.
MM pedig csak nő, és már nehezen férünk egy testben, de már most alkalmazkodik mindenkihez.
Negyedik gyerek, ez a sorsa...

2009. szeptember 3., csütörtök

Jóslófájás

37. hét

Na nekem olyanom még nem volt. Vessetek a mókusok elé, de a ctgn mutatott nagy hegy nekem még nem fáj. Érzem persze, de ennél sokkal rosszabb egy szemöldökgyanta. Mostantól a kozmetikus kínzásaihoz fogom hasonlítani a szüléssel kapcsolatos élményeimet. Szóval a 70-ig felugró görbe még teljesen rendben van nálam.
Lehet, hogy ezért késtem le majdnem az előző szülésemet is?