Még a szót is utálom, ami pedig együtt jár vele... hát azt gondolom mindenki. Már túl vagyunk az 5. napon és mondhatom nem volt az a nagy betegség. Köze nem volt a kruppos szörnyű éjszakákhoz L-el, vagy az egész éjszakai hányásokhoz. De mégiscsak beteg lett Janka bármennyire védem is mindentől. Orrfolyás, meg kicsit piros torok, egy éjszakai belázasodás. Mégis felborította az egész szépen beállított életemet. Sírás-rívás, nem evés. Ma viszont már benyomott egy óriási adag alma-sütőtök keveréket, így ezennel gyógyultnak nyilvánítom. Csak a gondolat fáj, mi vár még ránk, hány álmatlan, aggódó éjszaka. Persze bizonyos szempontból rutinos vagyok, sok mindent láttam már, nem ijedek meg se takonytól, se hányástól, se vértől. Már rég túl vagyok azon, hogy úgy érezzem elájulok bármitől is, arra aztán végképp nincs lehetőségem. Csak a lelki része romlik évről-évre, gyerekről-gyerekre. Figyelem őket és számolom a napokat tavaszig, amikor egy kicsit talán kevesebb kórság támad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése