Nyomorékon

Pedig mondta az ember, hogy ne kártyázzunk a földön. De nekem eszembe sem jutott, hogy a kuporgásnak az lesz a vége, hogy megrokkanok. 3.napja csak sziszegés közepette tudok járni. Ülni, állni, aludni pedig alig. Remélem most már nem tart sokáig, mert tényleg nagyon fáj. Közben már megint elégedetlen vagyok magammal, mert a fényképezőgép mindig otthon marad. Minden pillanatot rögzíteni kéne, Vince ügyesen biciklizik. Bálint megtanult tollasozni, ping -pongozni. Janka azonban egyenlőre mindenkit überel.
Növesztett még két fogat és azzal vigyorog állandóan. Teljesen érthetően jelzi, hogy mit kér enni (persze azt, hogy mit nem, még egyértelműbben: heves fejrázás, nnnnem - szerintem mondja is, de ez lehet, hogy csak anyai elfogultság). Barangol a kertben, tiszta kosz. Mindent megnéz, megfog, a szájába is venné, de ha elkérem akkor odaadja nekem. Felmászik két lépcsőfokot, itt nincs is több. Lefele azért még fejjel menne. Labdázik ügyesen és ma a strandon úgy harapta a főtt kukoricát, mint egy ügyes kis kutya - négykézlábra állt és falatozgatott a fiúk által ottfelejtett darabról - azt hittem megszakadok a nevetéstől.
De éjjel nem hajlandó még mindig rendesen aludni. Legalább kétszer felkel és nyafizik. Kikészít, jobban mondva, most az apját, mert én nem bírok felkelni hozzá, se kivenni az ágyból.
Szóval az idő nagyon gyorsan szalad és a rémek nőnek, mint a gomba.
Ja, mióta itt vagyunk mindenkinek legalább 3 cmt emelni kellett a bicikliülésén.