2010. december 15., szerda

Ha az egyik megőrül...

Akkor a többi mindig észhez tér. Nyilvánvaló, hogy ez a sors kegyes ajándéka, már rég nem lehetne elviselni mindet egyformán szörnyetegként.
Így hát most, hogy Bálintom pasisodik, már felvette a szörnyű sorsom van arckifejezést. Ezt még a folyamatos ellenkezés és visszabeszélés koronázza meg. Csodálatos vele egy egész délutánt eltölteni, főleg ha feladatai vannak. Mit mondhatnék? Mindig is hittem a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond közhelyben. Reméltem persze, hogy a 10 évesek még kisgyereknek minősülnek, ám sajnos a mai világban már nem.
De gyönyörű.



Persze nem panaszkodhatom, cserébe kaptam egy szupercuki Lőrincet. Kedves, vicces és az elviselhetetlen sikítást is kezdi levetkőzni. Hetek óta egyre könnyebben válik el tőlem az oviban és átöltözik a tornaórára. Szóval csupa öröm vele az élet.
Így aztán kicsit könnyebb elviselni a szépségkirályt is.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése