Azt el is felejtettem a ruhaválogatás után leírni, hogy egy teljes szobát is ki kellett pakolnom, ahhoz, hogy valahova majd letehessem a gyereket születése után.
V. szerint ugyan, teljesen felesleges az újgyereknek külön egy egész szoba, elfér ő a mi ágyunk mellett is. Örökre.
Nekiláttam hát a játszószobát felrobbantani és 2 nap intenzív rakodás után sikerült kiürítenem nagyjából. Kismillió fegyvert, katonát, legót és társasjátékot deportáltam a fiúk szobáiba. A belem is kilógott a végén, de nagyon elégedett voltam magammal. Mégiscsak jobb volt most, mint majd 36 hetesen. Persze azt nem gondoltam át, hogy akkor leülhetnék egy kellemes szoptatós fotelbe és dirigálhatnám a teljes családot, mit hova tegyen. Szóval ezt egy kicsit meggondolatlanul vállaltam be.
Művemet büszkén mutattam meg a második nap végén a ház urának, aki csak ámult-bámult, majd kinyitott egy szekrényajtót. Mikor kidőlt egy nagyobb adag Playmobil cucc ártatlan arccal kérdezte meg, hogy ezt végül is itt akarom-e hagyni, vagy van valami más tervem is. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán azért segített minden nagyobb darabot ide-oda rakosgatni és egyszer csak a fegyverraktárból egy kis szoba lett, ami alig várja új gazdáját.
A polcokon az én gyerekkori játékaim egy része üldögél: Eperke és barátai, Pónik.
A fiúk sosem értékelték.
V. szerint ugyan, teljesen felesleges az újgyereknek külön egy egész szoba, elfér ő a mi ágyunk mellett is. Örökre.
Nekiláttam hát a játszószobát felrobbantani és 2 nap intenzív rakodás után sikerült kiürítenem nagyjából. Kismillió fegyvert, katonát, legót és társasjátékot deportáltam a fiúk szobáiba. A belem is kilógott a végén, de nagyon elégedett voltam magammal. Mégiscsak jobb volt most, mint majd 36 hetesen. Persze azt nem gondoltam át, hogy akkor leülhetnék egy kellemes szoptatós fotelbe és dirigálhatnám a teljes családot, mit hova tegyen. Szóval ezt egy kicsit meggondolatlanul vállaltam be.
Művemet büszkén mutattam meg a második nap végén a ház urának, aki csak ámult-bámult, majd kinyitott egy szekrényajtót. Mikor kidőlt egy nagyobb adag Playmobil cucc ártatlan arccal kérdezte meg, hogy ezt végül is itt akarom-e hagyni, vagy van valami más tervem is. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán azért segített minden nagyobb darabot ide-oda rakosgatni és egyszer csak a fegyverraktárból egy kis szoba lett, ami alig várja új gazdáját.
A polcokon az én gyerekkori játékaim egy része üldögél: Eperke és barátai, Pónik.
A fiúk sosem értékelték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése