Barátunk a hCG

Mert, melyikünk nem isteníti, amikor azon a bizonyos teszten csinál egy csíkot. Csak pár pillanat alatt. Én mindig szorongással telve néztem, azt mutatja-e amit várok, tényleg terhes vagyok-e, nem csak az érzékszerveim csalnak meg? Pár hét múlva viszont elkezdem gyűlölni, émelygek és néha ájulás kerülget. Azt mondják ezeket is ez a hormon okozza. (Kivéve talán Lux Elvira szexológust, aki szerint saját magunknak okozzuk mindezt, vagy azért mert nem is akarunk annyira gyereket, vagy azért mert annyira akarunk gyereket. Fura ez a tudatalatti igaz?) De vegyük azt a lehetőséget, hogy a hCG bolondítja meg a szervezetemet, és ma gonosz módon megmutatta magát. Iskolatáskával a kezemben még kabátban éreztem, hogy most rögtön elhányom magam, pedig hát enni még időm sem volt. De ez a kis rohadékot nem zavarta és elkezdett tombolni. Ledobtam hát mindent és elrohantam a WC-re. Tudjátok miért jó először terhesnek lenni? Mert senki nem jön utánad, amíg hánysz. L viszont rögtön fontosnak érezte, hogy a műanyagzsiráfot megmutassa és jött feltartóztathatatlanul. A fejem benne lógott a klotyóban. „Mit csinálsz?” Akkor átfutott rajtam a gondolat, hogy erre azt kéne válaszolnom, a Húsvéti nyuszinak telefonálok, (szerintetek beledugta volna a fejét, hogy elmondja a Lego kombájnt szeretné?), de inkább az őszinte megoldást választottam: „Hányok?” Meg sem döbbent „Ja” és ment tovább?! Remélem újra fiam születik, annyira érzékenyek már 3 évesen is.