2009. augusztus 30., vasárnap

Nst-ctg

36. hét

Ha a hetek számából, vagy egyre nyűgösödő önmagamból még nem sejteném, hogy hamarosan itt a vége, akkor az orvosi vizsgálatok változásából mindenképpen kiderülne. Már hetente kell vizsgálatra járnom, ami egy 15 perces gépcsipogás elviselésével kezdődik. Ez a gép egy szörnyeteg. Van rajta egy csomó szám, ami ide - oda ugrál és félelmetes zöld és piros lámpácskák, amik a frászt hozzák az emberre. Méri a gyerek szívhangját: 120-180 között kell lennie, ha jól értelmeztem, meg azt, hogy vannak-e méhösszehúzódásai az anyukának.
Nos MM és én nagyszerűen teljesítettünk, minden szuper. Szülésnek még a nyoma sincs, tehát már nem kell attól félnem, hogy beérek-e a kórházba, mert itthonról, azért valószínűleg sikerül. Remélem megint úgy, hogy mire odaérek, már szinte a kezembe is adják a kis ordító csomagot. Azért érdeklődtem még a doktornőnél, hogy készüljek -e valahogy a szülésre, értve ezen a gátmasszázst és barátait. Hát persze, ha jól esik. A ki nem mondott válasz valahogy így hangzott: masszírozgasson csak nyugodtan, ekkora gyereket úgy sem tud kitolni anélkül, hogy vágjunk, ahol vágni kell. És persze a málnalevél tea. Hát az biztos marha hasznos, de mint megtudtam, sokat nem fog előremozdítani negyedik gyermekem születésénél, mert már nem lesz mit. Ezek úgy jönnek már, mint a rakéta.
Hát nem csinálok nagyon semmit. Fejben csomagolok, mert lusta vagyok nekiállni igazából. De fejben már minden kész, sokra megyek majd vele, ha rohanni kell.
Jövő héten tényleg összeszedem magam, ígérem.

Ja és sajnos úgy tűnik a lányok tényleg kegyetlenek, teljesen el fogok torzulni a hátralevő időben. Úgyhogy itt egy kép, ami még az elviselhető külsőmet mutatja. Legközelebb rólam fél év múlva lehet felvételt csinálni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése