Nyaralás

34. hét

Nyilván mindenki nyaral, így senki nem vette észre, hogy kb. 3 hete hozzá sem nyúltam a géphez. Még tavasszal azt gondoltam, hogy ennél jobb időpontban nem is lehetnék terhes, egy gyereket sem kell majd oviba, iskolába, néptáncra, zongorára, úszásra, fakalinkára stb. hordani. Csak heverek a kertben és figyelem gyönyörű fiaimat, amint édesen eljátszanak együtt a homokozóban. Hát nem tévedtem nagyot, mert a fiúk tényleg gyönyörűek, a hajuk kiszőkült és szépen lebarnultak. A homokozót is élvezték egy hétig. Azóta viszont pörögnek folyamatosan és jobbnál jobb programokat találnak ki. Strand -jó, hát ez várható volt; vizibicikli- egyszer még elmentem, de nem kivánom az ellenségemnek sem; foci, tollas, kidobós- gyors vagyok mint a villám; balaton környéki vártúrák - vánszorgás; lovagi játékok - tűző napsütésben kuporogni egy fából ácsolt padon miközben hülye ruhába öltözött pasasok dárdákat hajigálnak egymás felé, rémületes; Zamárdi kalandpark - másznom azért nem kellett, csak követni és segíteni a nagyobbaknak. Egyébként még ez volt a leghumánusabb, bár itt is elfáradtam rémesen, de azért nagy élmény volt, a srácok nagyon élvezték.
A fennmaradó időben igyekszem a hintaágyon keresni kényelmes testhelyzetet, persze sikertelenül, és mire nagyjából elhelyezkedem valaki tuti megjelenik egy könyvvel, kártyával, társassal - gyere játszunk.
A "kicsit gyorsabban is gurulhatnál" a legkedvesebb viccük, de miközben kullogok a nyomukban mindig akad valaki, aki megszán és bevár. Akkor azért mindig át is ölel és közli, hogy azért így is szeretünk anya, még ha egy egész görögdinnyét ettél is.
Hát ez tart életben.