2010. január 15., péntek

A legjobb barátom

17. hét

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg van Jankának legjobb barátja. Számomra már nem is meglepetés, hogy egy szőke, copfos baba Juli. Látnotok kéne, hogy szereti. Minden alkalommal, amikor beteszem a járókába az első dolga az, hogy körbenéz és megkeresi. Van belőle mobil Julibabánk is, természetesen karácsonyi ajándék volt mindkettő. Ugyanolyanok, de mégis kicsit különböznek, visszük is magunkkal mindenhova.
A fiúknak is volt talán kedvencük, sőt állítólag hármaska azért sírt 1 hónaposan olyan sokat, mert nem volt autó a járókájában. Tényleg sokkal jobban aludt, mikor beraktam egy autós csörgőbörgőt, és beleöntöttem 120 ml tápszert.
De azok a csodálatos gének
Ezt még elmondom majd egy párszor, mert igen én hiszek benne, hogy a lányok főszabály szerint nem véletlenül babáznak (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek aki sose), a fiúk meg lőnek mindenre, ami mozog és berregnek állandóan. Mert kódolva van belénk. Úgyhogy nálunk a fiúk fegyvert kapnak és nem agresszívek egy cseppet sem, Janka meg babát és kész.
Úgy lesznek jó fej felnőttek, hogy igyekszem nem mást nevelni belőlük, mint ahova maguktól fejlődnek.
Így hát B. énekel és táncol és zongorázik férfiasan, V. puszilgat, ölelget szeretget férfiasan. L. pedig kapott 2 évesen egy babakocsit a babájának (kékmintásat) és azt tolta látástól-vakulásig.
Utána pedig harcolunk az utolsó vérünkig.

Julibabát majd tankon visszük a játszótérre.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése