Síelés

Most, hogy végre van egy kis időm, ülök a meleg szobában, az ablakból rálátok a havas hegycsúcsra és hallgatom két kisebb gyermekem szuszogását. Holnap már hazafele utazunk, és amitől tartottam semmi nem valósult meg szerencsére. Janka tök jól bírta az utazást, igaz, hogy nyomtuk is neki rendesen, 4 óra volt csak az út. Itt pedig láthatóan élvezi, hogy velünk lehet egész nap. Hatalmasakat alszik a babakocsiban (ami sítalpakon siklik, mert gurítani már nem nagyon lehet akkora a hó). Éjjel is alszik, felébred ugyan szopizni, de vissza is alszik rögtön. Csak egy nap volt, amikor nem mertem kivinni a mínusz 18-ba. Szóval vele nem is volt semmi gond. Hármaska viszont elég nehezen viselte, hogy a nagymamára van bízva egész nap, így igyekeztem én keveset síelni és többet vele lenni. Na az sem volt jobb, mert ugye velem még hisztisebb volt. Valami hányós vírust is elkapott, szerencsére egy nap alatt túl is volt rajta.
Én vágyom rá, hogy 10 kgval könnyebb legyek és egy évnyi állóképességgel erősebb, mert hát csak bénáztam nagyokat. Igaz, hogy 30 évesen kezdtem síelni, és ahhoz képest egész ügyeske vagyok, de akkor is rosszul esett, hogy nem arra megy a léc mindig amerre szeretném. Persze ne legyek telhetetlen, örülök, hogy egyáltalán eljutottunk idén is. A gyerekek élvezik és nagyon ügyesek, ők persze már a fekete pályákat hódítják. Jövőre pedig összekapom magam és végre rendesen egymás mellé zárom a léceimet.