2010. január 11., hétfő

Valami gyümölcsöket

17. hét

Úgy tapasztaltam két féle anyuka van. Az egyik szenvedélyesen szoptat és persze tud is örökkön-örökké, a másik meg szenved, mert nem úgy megy, ahogyan szeretné és alig várja, hogy valami fix ételt a gyerek szájába adhasson. Azt hiszem gyerek is kétféle van. Az egyik szopizik és anyatejesen is már 10 kg, a másik alig hízik az elején és amint kanál kerül a szájába megtáltosodik és akkor aztán nincs megállás.
Egyeske nálunk szeretett mindent, szopizni is, de utána mindent kereskedelmi mennyiségben evett és 4 évesen olyan magas volt, mint egy 6 éves. Na mostanra elfelejtette ezt és minden fúj. Szinte semmit nem eszik meg, vagy ha megeszi, akkor is megjegyzéseket tesz rá. Éljen a kiskamaszkor.
Ketteske utált minden gyümölcsöt és zöldséget, a hideg is kirázta a kanáltól, de szopizni is lusta volt, na ő tejpépen és kolbászon nőtt fel. Olyan vézna volt mindig is, hogy az valami rémisztő. Most 6 éves lesz, szinte mindent megeszik és olyan dolgokat is megkóstol, amin még én is elgondolkozom. (szusi)
Hármaska mélyhűtött anyatejen nőtt fel, (mindenki ismeri annak a szagát, úúú) semmi nem zavarta, minden fél évben egy új főzeléket választott és addig ette, amíg meg nem telítődött azzal az ízzel, húst semmit. Most a zöldbabnál tart. 4 éves és nem eszi meg a normális gyerekételeket: túróstészta, túrógombóc, tejbegríz.
Mondhatom, hogy a fiúk nagyon hasonlítanak egymásra, de belül semmi közös nincs bennük.
Janka egy hetes alma-narancs szoktatás után bevág egy fél bögre gyümölcsöt hangosan cuppogva, és egyébként szopizik rendületlenül. Ha viszont nem vagyok itt simán megeszi cumisüvegből a tápszert, vagy a mélyhűtött anyatejet.
Mindenkire hasonlít és senkire sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése