Gonosz ovisok

A kiskatonából is genya őrmester lesz, ha egyszer felnő...
Nehezen viselem, amikor a nagyok kizárják a kicsit, nyilván azért mert én is kisebb testvér vagyok. Annyiszor hagytak ott, hogy talán még ma is szomorkodhatnék miatta. De nekem nem volt kisebb testvérem, így aztán azt nem éltem át, milyen jó is ellenséget faragni a kicsiből és menekülni előle. Ha valamelyik iskolás haver érkezik Bálinthoz, Vince rögtön bandatag akar lenni, (néha ő jobban eljátszik a 9 évesekkel mint B.) de mindenben ő sem vehet részt. Egyszer csak becsukják az orra előtt az ajtót és különböző fontos titkaikat nem osztják meg vele. Ilyenkor mindig kullogva jön le a lépcsőn, nekem meg a szívem kicsavarodik a helyéről.
Ma pedig itt van Sebi, Vince barátja és hirtelen olyan nagyok lettek, gyorsak mint a villám és fegyverük is van. Lócikám meg szinte még kisbaba, megfontoltan lépeget a lépcsőn lefele, mire leér már el is tűntek a nagyobbak. Mégsem mehetek utánuk folyamatosan, hogy fiúk vegyétek már be a kicsit is. Úgy is utálni fogják, ha rájuk tukmálom és amint lehet, már ki is hagyták a jóból. Tehát nem léptem semmit, csak megkértem őket, hogy ne essenek le a lépcsőn. S láss csodát. Fél óra menekülés után együtt legóztak nagy békességben, aztán bunkert építettek és elpakoltak! együtt hárman.
Tehát le kell vonnom a következtetést. Akit érdemes azt úgy is beveszik a bandába, ha kicsi, ha nagy. Akit meg nem érdemes (árulkodik, verekszik) azt szülői ráhatás ellenére sem.
Ó szív ne facsarodj tovább.