Minek nevezzelek?

21. hét

Régen minden olyan egyszerűen ment. Én kitaláltam egy nevet, a gyermek apja rámondta az áment és ezzel túl is léptünk a kérdésen. Most viszont mindenkinek van véleménye, főleg a gyerekeimnek és az összes nevet, amit kitaláltam egy fújjal próbálták bárlistára tenni.
Persze ez a kis csöppség akkor jár a legjobban, ha tényleg nem is gyerek csak egy lány, mert ott még úgy tűnik sikerült - viszonylag gyorsan - legalább a felnőttek között konszenzusra jutnunk. Fiúnevünk egyszerűen nincs. A harmadik fiunkat is a párom nevezte el, nekem egy sem jutott az eszembe. Most már nem is erőltetem, ha fiú lesz, akkor majd a szülőszobán kitalálunk valamit.
De a gyerekek a lánynevekben az összes mesehősnőt előszedték, mint lehetséges alternatívát. (na jó a Pocahontast talán nem) Ez persze nem is igaz így, ők azért a tényleges neveket is keresték. Viszont ismerek egy családot, ahol a kistestvért Pagátnak akarták a bátyjai elnevezni, hiába magyarázta nekik a mamájuk, hogy olyan név nincs is.
Nálunk a mostmég középső gyermek az, akit igazán érdekel a kistestvér (persze csak ha lány lesz, fiúból szerinte is elég ennyi), így aztán az Ő névválasztásait igyekeztem nyomon követni. Na nem mintha a hold állásával együtt nem változott volna az is, de olyan cukin győzködött mindig az éppen aktuális kedvencéről.
Így aztán megszületett a nagy döntés és a felnőttek és gyerekek is választottak egy nevet és mivel mindenkinek két keresztneve van a családban ez elég igazságosnak tűnt. Ez a demokrácia, na de a mi nevünk került előre...
Janka Viola
Nézzétek meg az Artúr és a Villangók című Luc Besson mesét és egyből érthető lesz a fiúk választása.